Tegnap női Nina lettem. Hogy ez pontosan mit jelenthet, nem tudom, de az biztos, hogy a nemekkel már teljesen képben vagyunk. A játszótéren hosszasan azt kiabálta nekem, hogy csókolom Nina néni, aztán ebből lett még apa bácsi is:)
Sajnos mostanság nem igazán volt időm / kedvem / energiám a posztolásra, úgyhogy igyekszem behozni a lemaradást. Készítettem videófelvételeket is, ha egyszer valaki megmutatná, hogyan tudom a laptopra rakni a videókat, akkor meg is tudnátok nézni.
Kis bohóc barátom a hazudozásban kábításban még mindig élen jár, teljesen mindegy, miről van szó, mert ő ott nem volt, oda nem ment az nem csinálta, és amúgy is mindent a Méma csinál. A múlt héten a délutáni csendespihenője után teljes lelki nyugalommal azt mondta nekem, hogy ő nem aludt, majd pár mondat után ezt arra módosította, hogy ő állva aludt. Hm.
Megkérte az apja, hogy segítsen rendet rakni, mielőtt hazaérek, na erre mi volt a válasz? Nem, hát ő nem itt lakik.
A múlt hét egyik legmeghatározóbb eseménye az volt, hogy Nina a dolgozóban felejtette a tortalaptortát. Ezt minden nap egy hete, napi többször ki kell tárgyalni, hogy miért felejtettem ott, hogy, hol vettem észre, és mi volt másnap. Édeském utólag megszépülnek az emlékek, de soha nem fogom elfelejteni, ott áll a konyhaajtóban, vigyorogva "hoztál tortalaptortát?". Egy darabig még vigyorgott, aztán egyre lejjebb görbült a szája, és egy hosszú-hosszú keserves sírás vette kezdetét. Amúgy nagyon kellemetlen volt.
Bár az sem volt jobb, mikor húsvéthétfőn az esőben kínomban spontán kitaláltam a 61-es villamoson, hogy elmegyünk a végállomásig, és majd gyerekvasutazunk egyet, de a pénztárnál vettem észre, hogy nincs is nálam pénz a jegyre. Ciki.
