A 3 éves

Tegnap voltunk a védőnéninél a három éves "vizsgálaton". Egy hete készültünk rá lélekben. Tudtuk, hogy lesz látás- és hallásvizsgálat, beszélgetés, de igazság szerint féltem tőle, mert Mumukának nincsenek túl jó emlékei a Rét utcából. Hát el is jött a nagy nap, állítólag egész nap már készült rá, és azt kell mondjam, egész ügyes is volt. Legalábbis a védőnő azt mondta, hogy sok gyereknél csak többedik nekifutásra sikerül minden vizsgálatot végigcsinálni. Mumumarci egy igazi hős volt, látszott rajta, hogy rettenetesen fél, és alig bírja ki, hogy ne sírja el magát, de küzdött. A hallásvizsgálat jól ment, minden ok, a látásvizsgálat első része (egy táblán ábrák, fel kell ismerni, hogy mi van rajta) jól ment, aztán mikor a védőnéni hátrament vele, hogy akkor most még egyszer, onnantól kezdve csak azt hajtogatta, hogy nem tudom, nem tudom. Sajnos ezt meg kell ismételni majd egy hónap múlva, bár Mumu azt mondta, hogy most már nem fog félni. Volt súly (14,5 kg) magasság (96 cm) vérnyomás (az is rendben, bár az izgalomtól 123 volt a pulzusa:)) stb stb. Védőnéni megállapította továbbá, hogy beszédhibás a Mumu, hát ez nem volt meglepő, tennivaló nincs ez ügyben, majd pár év múlva visszatérünk rá, ha még aktuális. Amúgy meg mondtam is a néninek, hogy rájátszik, mert simán ki tudja mondani az s betűt, még rendszeresen hemmit vagy temmit mond, a z betűt is tudja mondani, ha akarja, ill. hokninak hívja a zoknit, és gődnek a zöldet. Majd az oviban ez is megoldódik sztem, mint minden más...