Arra gondoltam, ha már képtelen vagyok egy normális beszámolót írni, akkor megosztom veletek a legfontosabbakat. Méghozzá azt, hogy szeptember óta milyen változást veszünk észre Mumun.
1. Eddig sem volt egy csöndes gyerek, de a szája be nem áll egész álló nap. Az oviig hiába próbálkoztam nála versekkel, mondókákkal, max. annyit mondott, hogy Nina, ne! Most pedig énekel, verseket mond! Nagyon ügyes, itt szeretném megemlíteni, hogy rendkívül gyorsan memorizál, a három versszakot másnap már kívülről fújja. (Tegnap: Virágéknál ég a világ ment, nem viccelek fél öttől 8-ig kb. 200x! De Nina, 1, 2, raaajjjttta!)
2. Evés. Sokan mondják, hogy az óvoda csodákat tesz. A gyerek, aki otthon válogat, az oviban mindent megeszik. Hát ez úgy tűnik, igaz. A hab a tortán, hogy Mumu otthon mindent, de még a nutellás kenyeret is késsel villával eszi ugye, ám az oviban erre nincs lehetőség szerencsére, és kénytelen KÉZZEL ENNI. Amúgy bármikor megkérdezed a gyereket, mi volt az ebéd, azt mondja, leves, és második. Teljesen mindegy, mit ettek, a levesbe volt répa és tészta, a másodikba husi. Ma reggel megkérdeztem, hogy ki a legügyesebb az evésben? - Hát, például én.
3. Öltözködés. Nagyon sokat fejlődött az elmúlt időben, de van még mit gyakorolni. Pénteken mentem érte az oviba, egész biztosan egyedül öltözött fel az alvás után, mert nemcsak a nadrág volt rajta fordítva, hanem a mamusz is. Bár a zippzárat nagyon ügyesen húzza már fel-le egyedül. Érdekes, hogy a vetkőzéssel soha nincs gondja a gyerekeknek.
4. Az első szerelem, Réka. Ezt már ugyan említettem. Jelentem, a szerelem még mindig virágzik, annyi van, hogy tegnap tudtam meg, a Réka nem szokott az oviban aludni, ebéd után mindig hazamegy. Szegény Mumu pedig ettől nagyon szomorú.
5. Nagy boldogsággal töltött el, de Andi néni azt mondta pénteken, hogy a Bruno volt a mai nap a legügyesebb, legelső mindenben. Remélem, még sokszor hallunk ilyet:)
***
Ezen kívül már tudom, hogy a Kati dada a szentendrei hévvel jár dolgozni, a Batthyány téren száll át a metróra, a Zsuzsa néni pedig 149-es busszal jár. Nem semmi. Nemrég megtudtuk, hogy játékot nem, de könyvet lehet bevinni, na mondanom sem kell, másnap már vittük a Budapest térképet.
Ja, a legújabb, hogy kikeresi a térképen a Budai Gyerekkórházat, és el kell mondani (egymás után 150-szor), hogy Nina velem itt mit csináltak. Amikor végeztünk a csípővizsgálat és a hasi ultrahang részletezésével, akkor jön a következő, ám már borítékolható kérdés, hogy de akkor mikor voltunk a János kórházban. ÉS élvezettel hallgatja.
Na jó, mára ennyi, úgyis jól elkanyarodtam a témától.
