Korábban már írtam Ági néniről és Kukorica Jánosról. De Ági néni és Kukorica János még mindig van, sőt, köztünk, velünk élnek. Legyen szó bármiről, de tényleg bármiről, Mumu biztosan hozzáteszi, hogy Ági néninél a Gaji utcában nem így van, hanem úgy, Kukorica Jánost rendszeresen felhívja telefonon, oviból hazafelé kijelenti, hogy most csak felugrik a Rumbachba, mert ma ő az Gajiban alszik. Volt egy rövid idő, amikor minden este meg kellett terítenünk Jánosnak is vacsorára, mert bármelyik pillanatban betoppanhat :)
Az életkoruk körül is van egy kis zavar, mert egyik nap Ági néni még nyugdíjas, másnap már ő is a könyvtárban dolgozik, de volt már ovis is nemrég. Ugyanez a Jánossal, aki néha már nagyon öreg, máskor ugyanabba az oviba jár, mint a Mumu, csak másik csoportba.
Kicsit úgy érzem, kihasználják kicsi fiamat, mert eldug nekik dolgokat, és a kis kincseit mindig el akarja vinni a Gajiba, mert ott pont arra van szükség. Ha veszünk tejet, vajat akármit, már vinné is, hogy Ági néninek ezt most el kell vigye. Úgy kell mindent visszacsempésszünk. Arra is volt már példa, hogy Ági néninek az étkezési jegyemre, bérletemre, pénzemre fájt a foga.
