Pontosabban Ninák napja.
Lassan már aktualitását veszti, de hiába kezdtem el a múlt héten 3x megírni, egyszerűen nem tudtam befejezni.
Tehát 1.
Szombat délután vettünk egy leandert, de mivel nem volt elég virágföld az átültetéshez, Mumu és Ipi lementek venni. Már amikor hazajöttek, Mumukám azt mondta: Nina, lesz neked meglepetés. Hihihi hahaha, nem baj, gyorsan elfelejtem, gyorsan témát váltottam. Este Mumu jön ki a kádból, azt mondja, Nina, most míg te fürdesz, Ipivel eldugjuk az ajándékodat az ágyam alá. Hát jó. Gondolom megtörtént, de nem is telt el 3 perc, már jön is vissza. Nina, odaraktuk a doboz mellé, azért mondom, ha nem találnád meg. Na de Mumu! Megint kimegy, újabb 3 perc, vissza: Nina, majd én is ehetek a gumicukorból, amit Ipivel vettünk neked? Akkor már nem bírtam ki röhögés nélkül. A vége az lett, hogy vasárnap reggel 6-kor átjött, motorikus mozdulattal lerakta az ágy elé a kis szatyit, lefeküdt mellém, és tovább aludtunk. Ja, és délelőtt majdnem az egész gumicukromat befalta.
2. Ovi
Hát erre is készültünk, hatalmas nagy titkolózások közepette. Annyit tudtam, hogy egyesével kell majd bemenni az anyukáknak, lesz szavalás, és lesz keksz, amit csak én ehetek meg :) Ja, meg még azt is tudtam, hogy sírni fogok. Na, minden bejött. Tehát sorban álltam az anyukákkal (vagyis inkább anukákkal), egyszer csak jött az én kis nyuszifülem, kézen fogott, és bekísért a terembe. Leültem egy fotelbe, kaptam vörös rózsát, egy fényképes kis emléklapot, benne saját készítésű virággal és szívecskével, pilótát, egy szép dalocskát és egy verset. Hatalmas nagy cukiság volt az egész, természetesen alig tudtam megálljt parancsolni az érzéseimnek, de szerintem anyák napján nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen problémákkal küszködik. A legnagyobb cukiság mégis az volt, amikor a vers így kezdődött: "anyukám, anyukám...". Na ekkor jött az első könnycsepp is, de lehet, hogy csak azért, mert olyan fura volt ezt a gyerekem szájából hallani. (Akkor is Nina vagyok és kész. pont.)
Mindjárt töltök fel képeket is.
