Problémák vannak az evéssel. Nem most kezdődött, de már el sem tudom képzelni, mikor babaként meg kellett mutatni neki az üres tányért, mert nem hitte el, hogy elfogyott. Szép lassan olyan válogatós lett, hogy mostanra kb. semmit nem szeret. Ja de, Nina a szilvásgombócot nagyon szeretem, meg a rántott sajtot. Ennyi. Megkérdeztem az oviban, ugyan, eszik-e a gyerek valamit. Azt a választ kaptam, hogy a középmezőnyben van evésileg, ami azért megnyugtatott, hogy akkor biztosan nem fog éhen halni a közeljövőben. Viszont én főzhetek bármit, csinálhatok bármit az nem jó. Nina, az oviban minden finom. Kérte, hogy csináljak paradicsomlevest. Megcsináltam, ránézett, ez nem jó, mert nem rózsaszín, mint az oviban. Többet nem csinálok. Ehetünk finomabbnál finomabb dolgokat, ránéz, és kóstolás nélkül azt mondja, hogy nem szereti. Na, most eljutottunk oda, hogy bünti van. Vagy eszik rendesen, vagy nem kap semmit, csak gyümölcsöt vagy vizet. Amikor ezt közöltem, megsértődött, és azt mondta, hogy meg foglak mondani a Zsuzsa néninek. Jó, mondjál. Tudod mit, Nina, fel is hívom. Hozza a játéktelefonját, tárcsáz, odatartja a füléhez, hallgat. Nem veszi fel. (!) Szóval. Első nap megevett egy negyed kiló cseresznyét és nagy pohár vizet. Tegnap volt a második nap. Kb. ugyanez, talán egy kis paradicsom és sajt mellett. De nem panaszkodik. Hát, nem is tudom, előbb utóbb csak éhes lesz. Zsuzsa néni azt tanácsolta, hogy együnk előtte finomságokat, de azt meg szívtelenségnek tartom. Vagy főzzek felváltva szilvásgombócot és rántott sajtot???