Eseménydús volt a múlt hetünk. Pupi elvitte Mumut egy kalandparkba Csillebércre, biztosan nagyon jó volt, Mumu háromnegyed 5-kor kelt (be volt izgulva teljesen), és este olyan, de olyan fáradt volt, mint még soha. A kalandpark neve Grund, képekről egész klassz lehetett, labirintus, ugrálóvár, medence, feladatok, foglalkozások stb. Majd Pupi ha akarja, kifejti bővebben. Amit ebből én is érzékeltem az a gyönyörű arcfestés, amit 2 nap után tudunk teljesen eltüntetni... de nagyon cuki volt! Azt hiszem, ide megyünk még máskor is.
Szombaton pedig nagy buli volt, Pupika születésnapját ünnepeltük szűkebb-tágabb baráti körben. Na, itt is volt nagy beindulás. A hatalmas melegben egy klassz kis medence várta a gyerekeket, amiből kb. egész nap nem szálltak ki. Sütöttünk, főztünk, ettünk, ittunk, a gyerekek rohangáltak. Mumu számára a legszebb pillanat mégis az volt, amikor megérkezett Tádé. (Illetve az, amikor felébredt). Na onnantól kezdve nem létezett más, mint Tádé. Sötétedésig természetesen pancsoltak, aztán pedig (elnézést a házigazdáktól így utólag is) a napelemes kerti lámpákkal kardoztak végkimerülésig. Mindössze a végén volt egy kis balhé, mikor Mumu megtudta, hogy nem busszal megyünk haza, hanem autóval. Hiába mondtuk, hogy a busz már nem jár, ő csak jött utánam, és 20x megkérdezte, hogy gondolkodtam-e azon, hogy akkor busszal megyünk haza, és ő inkább megvárja az első buszt... A végén úgy nyugodott meg, hogy elmondtam, a Tádé mellett fog ülni az autóban, majd fogják egymás kezét. Azóta Nina, nekem Tádé a legjobb barátom. Nina, azt álmodtam, hogy itt aludt a Tádé nálunk... és még sorolhatnám. Na, itt egy kis ízelítő a szombatról is:
