Durva sztori, de el kell meséljem.
Vasárnap a sétálgattunk a belvárosban, hazafelé azt mondta a Mumu, szeretne bemenni a Deák téren a kis játszótérre. Nem sokszor jártunk ott, elég ingerszegény hely, de miért is ne, árnyék van... csúszda van.
Rajtunk kívül volt egy család, akik közben elmentek. Ülünk Ági mamával a padon, Mumu a csúszda körül szaladgál, egyszer csak feltűnik, hogy ott egy kisfiú, de hol az anyukája vagy apukája. Sehol nem láttuk. Még poénkodtunk is, hogy leléptek a szülők, majd hazavisszük. Egyszer csak előkerült az anyuka, egy idősebb nő, szerintem románul beszélt a kisfiúval... (Kisfiú: 1 múlhatott, husimusi, még nem beszélt.) Anyuka megint el, de már kifigyeltem, hogy az Erzsébet térre kiment egy fa alá, elég messzire, teljesen látótávolságon kívül. Hát meg is lett rögtön a véleményem, ilyen pici gyereket csak úgy itt hagy meg minden. Közben a gyerekek rohangálnak, és a csúzda alatt matatnak. Lassan készülődünk. Szóltam a Mumunak, jöjjön. Mumu kiabál, mindjárt. Közelebb megyek, a kis egyéves úgy beszorította az én 4 éves gyerekemet a csúzda alá, hogy nem tudott kijönni. Beleült az ölébe is, de úgy, hogy láttam, ez már nem tetszik a Mumunak. Mumuka, gyere, menjünk most már. El is indultunk, persze ő még gyorsan visz homokot oda, ahol eddig játszottak. Odanézek, a gyerek megint szorítja be Mumut a sarokba, de úgy, hogy Mumu már kiabál, ez fáj neki. A következő pillanatban pedig a kis egyéves két kézzel elkezdi szorongatni a gyerekem nyakát!!!! de olyan szinten, hogy nem akarta elengedni!!!! Persze erre már én is akcióba léptem, és nagy nehezen leszedtem a kicsit a nagyról, és próbáltam neki nyugodtan mondani, hogy ez nagyon, de nagyon csúnya volt, ilyet nem szabad csinálni stb. Közben megnyugtattam a sajátomat, és gyorsan hazamentünk.
Még most is gyorsabban ver a szívem, ha eszembe jut, elképesztő! Mit láthat otthon ez a gyerek, hogy ilyet csinál??? Milyen felnőtt lesz belőle? Tényleg nem bőrszínről vagy hovatartozásról szól ez a dolog...
