Hát igen, van ilyen, panaszkodnak az oviban, hogy rosszak a gyerekek. Ezt még alá is írom, de mindig elmondják, hogy a Bruno nem ötletgazda, hanem mindig utánozza azt, aki éppen valami rosszaságot csinál. Mit lehet ilyenkor tenni? Napok óta úgy érek oda, hogy gondolkodószéken ül. Elkezdi az egyik gyerek dobálni a követ. Mit csinál az enyém? Tudja, hogy tilos, de ő is elkezdi dobálni. Óvó néni szól, hogy hagyják abba, de mikor megfordul, újból dobálnak. És ami a legdurvább, hogy még röhögnek is közben. Persze aztán megbánja, de másnap kezdődik előről valami mással. Ki kell erre valamit sürgősen találnunk Ipivel, mert ez még csak a kezdet. Az egyik kisfiú lekevert állítólag egy nagy pofont neki ok nélkül. Szólt az óvó néni, hogy ez így nincs rendben, kérjen a kisfiú elnézést a Brunotól, mire a Bruno azt mondta, hogy őt mindenki bántja, nem kell elnézést kérni, nem fájt...
A másik dolog a bántás. Nem igazán szokott kikapni, (bár sokszor ráférne) de bármit mondunk Ipivel, rögtön rákezd, hogy bántotok, vigasztaljatok meg. Hiába mondom, Mumu, ha rád szólok valamiért, az nem bántás, én vagyon az anyukád, és én mondom meg neked, hogy mi a helyes és mi nem. Erre elkezd sírni, hogy de ti bántotok... és ekkor jön az megint csak, hogy megmondalak a Zsuzsa néninek, az Ági néninek, elmegyek a Gajiba és soha többet nem jövök haza, csak Mikuláskor, ha hívtok se veszem fel a telefont. A múltkor már azzal fenyegetőzött, hogy hívja a rendőrséget. Amúgy képes is lenne rá. (Egy-két hete szaladgál az ő okostelefonjával (számológép), Nina, mi a mentők száma? Mondom automatikusan, hogy 104. Beüti a számológépbe, odarakja a füléhez. Hallo, mentők? Igen, itt Boskovics. Jöjjenek gyorsan. Jó? Várok, köszönöm, mondja a pontos címet, és lerakja, mint a nagyok.)
Októbertől jelentkeztünk focira és néptáncra. Remélem, hogy ezek a foglalkozások kicsit javítanak majd a helyzeten, nemcsak a mozgás, hanem talán a csapatszellem miatt is.
Amúgy nyaralás lázban égünk, számoljuk a napokat, nézzük a repülőket, ábrándozunk. De ez nem probléma.
