Mivel mindenki azt kérdezi, na és Brúnó mit szól a kistestvérhez, gondoltam most jól megmondom.
A múltat hagyjuk, arra inkább nem térnék ki, a lényeg, hogy mint minden gyerek, nagyon szeretett volna már testvért a Brúnó. A 12. hét körül mondtuk el neki, mikor már kezdett látható jele is lenni, és mikor a többedik reggeli hányásom után azt mondta a Király utca közepén, hogy Nina, ha még egyszer ilyet csinálsz, kiszeretek belőled:)))
Szóval egy este vacsora közben megkérdeztük, hogy még mindig szeretne-e kistestvért. A válasz természetesen igen. Na, akkor az a jó hírünk, hogy úgy néz ki, február körül érkezik egy kisbaba hozzánk. Letette a villát/kanalat, rám nézett: tényleg? de tényleg? Honnan tudod? A doktor bácsitól, ő mondta. Tényleg? De ő honnan tudja???? Ez után még kb. 20x megkérdezte, hogy tényleg Nina? de láthatóan nagyon örült.
Azóta sok idő telt el. Egyrészt időnként nevekkel rukkol elő, tervezget, tátott szájjal nézi a kisbabákat a tv-ben. Másrészről kiolvasta az összes Anyák lapját és társait, amit a védőnőtől kaptam. Különösen a köldökápolás érdekli, de nagyon izgi téma és tök jó képek vannak hozzá - a popóban való hőmérőzés, popsiápolás ... és még sorolhatnám. Minden apró részletre kíváncsi, főleg a szüléssel kapcsolatban, nem mondom, hogy nem jöttem zavarba, mikor megkérdezte, mi az a gátmetszés. Na így jár az ember, ha a gyereke túl korán tud olvasni. Ilyenkor igyekszem nagyon diplomatikus válaszokkal elterelni a témát...
Amúgy meg főleg ilyenek vannak: Nina azt még ki kell találni, hogy milyen lakatot teszünk a szobám ajtajára! Nina, és biztosan nem adom majd oda neki a Legómat, amúgy is rá van írva, hogy 5-12 éves korig. Nina, ugye nem engeded be majd a szobámba, míg én oviban leszek?
És Nina, az biztos, ha megszületik a kistestvér, én aznap elköltözöm itthonról, sajnos nem bírom a hangos sírást.
Na, majd meglátjuk...