A legjobb - HÚÚÚ de jó

Egyszerre szól azokhoz, akik éppen most fedezik föl a főváros közlekedését, és azokhoz, akik már komoly képpel figyelik, hogy milyen Volvo, Ikarus vagy épp Mercedes busz gördül be a megállóba. Hiánypótló abból a szempontból is, hogy kifejezetten a budapesti tömegközlekedésről szól. Engem hihetetlenül idegesített, amikor olyan könyveket kaptam ajándékba, amikben minden le volt írva az amerikai/német/ausztrál buszokról/villamosokról, de egy szó nem volt az én kedvenc pesti trolimról, buszomról. Az Amíg utazunk a lehető legbudapestibb közlekedős történet. Van itt szinte minden, amivel érdemes és lehet Budapesten utazni. Metrók, libegő, busz, Gyermekvasút, troli.

Főhősünk, a kisiskolás Doma a Gellért téren lakik a családjával. Nagyon érdeklődik a tömegközlekedés iránt, és közlekedésmérnök szeretne lenni. Van egy triolája, amivel tudja irányítani a város forgalmát (persze csak játékból), egy aranyos óvodás húga, Panni, egy sugárbiológus apja, egy nyelvész anyja (akinek még van egy 17 nyelven beszélő kollegája, aki a gyerekeket városi kalandjaik során kíséri), egy a budai hegyekben lakó nagymamája, és gyorsan szert tesz egy inuit barátra is. Elég jó szereplőgárda egy mesekönyvhöz.

Az alaptörténetet egy alaszkai inuit fiú itteni vendégeskedése adja, akinek meg kell mutatni az egész várost. Hőseink utaznak szinte mindennel, ellátogatnak a Földalatti Múzeumba és a Közlekedési Múzeumba is, lazításként pedig a Gellért-hegyen sétálgatnak, vagy az eszkimó fiú, Nanuk horgászbotjával pecáznak valahol (például a Libegőn). A különböző szereplők karakterét kihasználja a könyv, a (majdnem) mindenttudó Bali bácsi mindent elmagyaráz, nyelvészkedik, az egykori Törley-palotában dolgozó apuka kollegái körberajongják a „kastély kis királykisasszonyát”, azaz Pannit, a nyugdíjas fogaskerekű-vezető Nagyi pedig jókat mesél és finomat főz. Nagyon vártam, hogy a forgalomirányító triolának fontos szerepe lesz, de szinte teljesen kimarad a történetből (pedig ha nekem lenne ilyen hagszerem…). Sebaj, talán majd a következő részben!

Jó ötlet, hogy minden fejezet végén gondosan le van írva a szereplők által bejárt útvonal. Aki szeretné, térképen végigböngészheti, elképzelheti vagy végig is járhatja Domáék útját. Pár, sokaknak ma már ismeretlen szónál, mint például a remíz, vagy az úttörő kis szövegdobozban magyarázza el a szerző a szó jelentését. Jók a szövegben a várostöténeti részek is (például a volt Törley-kastély említése), a történet pedig naprakész, a fényképeket facebookra töltik föl a végén, és szerepelnek a legújabb járművek is.

A könyvben a rajzok méltó párjai a szövegnek. Budapest látképei mellett rengeteg járművet is megcsodálhatunk (még hozzá igen pontosan, igényesen megrajzolva). A képek mellett általában rövid leírás van, nem kell beérni azzal, hogy „busz”, ott van a pontos típusmegjelölés. Nekem a kedvencem a Deák tér földalatti világáról készült egész oldalas rajz. Van rajta minden, a téren sétáló kutyától a 28 méter mélyen futó Alstom metrókocsiig.

A könyv teljesíti, amit vállal: barátságos mesekönyv, és egyúttal ismeretterjesztő könyv is Budapest tömegközlekedéséről. Leginkább az olyan gyerekeknek ajánlható, mint amilyen a főszereplő Doma is: közlekedés iránt érdeklődő budapesti kissrácoknak.