Este fekszünk az ágyban, elalvás előtt:
- Apa hol dolgozik?
- Az Instantba, Mumu az Oktogonnál.
- De miért?
- Mert pénzt kell keresni.
- De miért?
- Hát, mert ha szeretnél venni egy pudingot, vagy egy üdítőt, akkor ezért fizetni kell.
- Én is megyek dolgozni. Nina dolgozójába.
...
Mumu legújabban az M1-re és az M2-re van rákattanva. Ha megyünk fürdeni, akkor az a kérdés jön:
- mi lesz az M1-en fürdés után?
- Na mi?
Mosolyog, és akkor nekem azt kell mondani: A palota ékköve. Nem vicc, imádja, és tátott szájjal nézi.
...
Tegnap mikor hazamentem azt mondja:
- Nina, nekem már nincsen himbilimbim. Nunim van. Én már kislány vagyok.
...
Nem tudom, ki mennyire van képben, de azt tudni kell, hogy Mumu a megszokások embere. Pl. a fogaskerekű meglátogatása is minden nap (általában délelőtt és délután is) a következőképpen zajlik:
Kimegyünk a Moszkvára, ha lát egy régi 4-6-ost, akkor már megvan az alaphangulat, odasétálunk a 61-es villamoshoz, az 56-os sínénél MINDIG elmondja, hogy itt régen az 56-os járt, de már nem. Megvárjuk a 61-est (véletlenül sem az 59-est), és megyünk vele 2 megállót a Majorig. Leszállást, fogaskerekűek megtekintése, garázs és társai, igen, minden rendben van, állomásfőnök úr, aztán séta az 59-es villamoshoz a János kórházig. Rendszerint szembejön egy villamos, amire azt mondja, hogy ezzel már nem megyek el. Aztán Moszkva tér (útközben az elhaladó buszok szigorú figyelése, számának hangos bekiabálása: Nina ott egy ötös busz! Hova megy? Nina hova megy a huszonkettes?. A Moszkváról általában egyszerűen lehet menni haza vagy bárhova, de ha meglát egy régi villamost, akkor kénytelenek vagyunk azzal elmenni a Széna térig.
Elmondom, azért várom már a játszóteres délutánokat...
