Több, mint két hete nem jelentkeztem, úgyhogy itt az ideje, hogy pár sorban beszámoljak a napi eseményekről.
Mumukám él és virul, és elmúlt 3 éves. A köszönés még mindig nem az erőssége, bár néha szia helyett rákiabál az illetőre, hogy köszönöm. Tegnap bementünk a kisközértbe, ahol hangosan és érthetően már az ajtóban elkiabálta magát, hogy sziasztok, majd kifelé ugyanez. Az összes alkalmazott felnézett, és láttam a tekinteteken, hogy teljesen ledöbbentek. Ugyanez hazafelé is, a Fillér utcán jött szembe egy lakó a házból, hát Mumukám akkora sziát kiabált, hogy a csajszi még vissza is fordult. Szóval haladunk. Mindenesetre a két éves állapothoz képest ez már egy nagy eredmény, mert ezt a kisfiút szerintem már úgy ismerik a környéken, hogy "ő az, aki nem köszön".
Születésnap megvolt, elég csöndesen zajlott, más okokból kifolyólag, de erre most és itt nem térek ki. Mumukám nagyon várta a napot, kapott pár apróságot, mindennek nagyon örült, de a legnagyobb sikert a szülinapi torta a 3-as gyertyával aratta. Technikai okokból vacsi utánra időzítettük, bent nézte a tv-t, mikor betoppantam a tortával a nappaliba. Hát akkora örömöt! Teljesen kész volt tőle, azóta is minden fürdéskor epres habos szülinapi tortát süt a kádban.
Várok egy posztra Zsuzsitól, de úgy látszik hiába, leírom, mielőtt elfelejtem. Zsuzsi eljött felköszönteni Mumut, játszottunk stb. ülünk a nappaliban, Mumu rohangál fel alá, egyszer csak odarohan a Zsuzsihoz, beleugrik az ölébe, ránéz, és azt mondja: "Mit keresel itt?" Annyira, de annyira vicces volt ez élőben, kis nyuszifül a nagy rohangálás közben szerintem elfelejtette, hogy Zsuzsi ott van, és így fejezte ki meglepettségét.
