Hétfőn jöttünk haza busszal Gödről, és előttünk ült egy anyuka az 5 éves kisfiával. Persze a két fiú rögtön kiszúrta egymást, így beszélgetni kezdtünk. Anyuka 5 perc után megcsodálta Mumu fogsorát, és panaszkodott, hogy náluk milyen nehezen megy a fogmosás. Na akkor gondoltam, hogy posztolok egyet a témában.
A kisfiú nem szeret fogat mosni, így gyorsan elmeséltem az anyukának, nálunk milyen praktikák voltak (vannak) ez ügyben, ugye egy darabig nagyon érdekes a fogmosás a kisbabafogkefével, de később már nem olyan egyszerű.
Először jött a fogtündér. Na, ez hosszú időre bevált. Fogmosás előtt 2 oktávval magasabban elkiabáltam magam, hogy "gyere fogtündér", Mumu jött, mosta, mint a nagykönyvben. Időnként megkérdeztem a fogtündértől, hogy "szépen mossa a Mumu a fogát?", és ha igen, akkor nagyon nagyon megdícsérte őt.
Ezután jött az az időszak, amikor rögtön kedve lett hozzá, mert nem azt mondtam, hogy gyere fogat mosni, hanem: "melyik fogkefével szeretnél ma fogat mosni?". A kínálat elég nagy (jelenleg is 5-6 féle), de attól, hogy választhat, máris kedve lett hozzá.
Amikor már ez sem volt elég érdekes, éppen letörött a csempéről a szappantartó, és ott maradt 3 apró lyuk. (2 szem egy száj). Na, onnantól kezdve jött a "és mit néz a rozsda?". "Hát Mumu azt nézi, hogy milyen szépen mosod a fogad." És odaállt elé, és mosta, mint a nagyok.
Na a legújabb, hogy kiszúrta magának az m2-n a tv macit, mert ugye az is mossa a fogát, viszont a zenei aláfestést én biztosítom hozzá. Énekelnem kell közben folyamatosan, hogy: tötörötötöröttö tö röttötöttöttő rötötöttö tö....
mókás.
Szerintem a következő az lesz, hogy kedvenc állatainak is meg kell majd mosni a fogát, tegnap szegény alligátor már megkapta a magáét a kisbabafogkefével.
