Elméláztunk Ipivel a hétvégén, hogy azért a BKV rajongó gyerekek, akárhogy is nézzük, külön ...fajta. Sajnos erre nincs jobb szó, talán még azt tudnám mondani, hogy egy külön kaszt. Megszületik a gyerek, cseperedik szépen, és a kedves szülő észreveszi, hogy a gyerekét a villamosokon, trolikon, metrókon kívül nem igazán érdekli semmi. Az, hogy térképpel kelünk és fekszünk lassan "évek" óta, az egy dolog. Az, hogy a gyereknek az okoz örömöt, hogy különböző útvonalakat talál ki, hogy menjünk haza, hol szálljunk át, az egy másik. A papírvillamosok szintén egy apró napsugár az életünkben.
De. Ami a mi életünket bearanyozza, az a nosztalgiavillamos! Szerencsére viszonylag gyakran szervez ez a nagy múltú vállalat olyan rendezvényeket, amik a mi gyerekeinknek szólnak!
Húsvétkor több ilyen megmozdulás is volt, mi ebből azt a nosztalgiajáratot választottuk, ami a 2-es villamos vonalán közlekedett. Már a Jászain teljesen beindult, szinte futni kellett a 2-es villamoshoz. Szerencsére bent állt már egy, fel is lehetett szállni. Nem tudom, mit érezhet ilyenkor egy BKV fanatikus, de Mumu transzban térdelt a villamoson a Boráros térig, még azt sem hallotta meg, hogy mondunk valamit, vagy kérdezünk. A Boráros téren be akartuk várni a másik UV (milyen kifejézéseket tudok, mi?) villamost, amin egy húsvéti nyuszi is utazott fel s alá, de több, mint egy órát kellett volna rá várni, így "kénytelenek" voltunk az alább látható 1908-as járgánnyal hazamenni. Csak halkan megemlítem, a villamoson nemcsak a dohányzás tilos, hanem a köpködés is. Ki van írva!
Ami a legnagyobb cukiság az egészben, az a sok kis muki, 3-4-5 éves kisfiúk, akik az enyémhez hasonlóan láthatóan teljes átszellemültséggel utaznak ezeken a járatokon, mintha napok óta erre készülnének, és nagyon öröm ez nekik, mint egy legó vagy bármilyen játék.
várjuk a következő nyílt napot, Mumu kívánsága pedig annyi lenne, hogy "mikor lesz már végre a metrón is nyílt nap, hogy be tudjak menni az alagútba?"
