Hoppáré.... Hiába, ebben a korban Te vagy a fő feleségjelölt, Nina, "jogos" a féltékenység ;)

Tagadj, Nina, tagadj a végsőkig! Jobb ha nem ébreszted fel az alvó (féltékeny) oroszlánt!
(akkorát nevettem Mumu szövegén, elképzeltem a kis fejét, ahogy ezt mondta...kééész!)

én is elgondolkodtam, mit mondjak, mert tényleg nagyon féltékeny... biztosan tervezgeti, hogy véletlenszerűen ránk ront... de hát jobb az őszinteség, szokja csak!

inkább az érdekelne, hogy mi játszódik le egy négyéves kis buksijában, hogy reggel felkel, és ezzel kezdi!

szerintem is szoknia kell a dolgot!!!
pláne ha lesz kistesó...
kemény dolog ez a féltékenység, beszélj vele sokat erről a témáról, őszintén! :)

Persze, Nina, egyetértek, én csak vicceltem (csak nem jött össze:), őszintén meg kell beszélni vele a dolgokat. Tényleg egy nagy csoda, hogy mi minden járhat abban az okos buksijukban.
Óóó, ajaj, milyen igaz a kérdés, mi lesz vajon a nagy szerelemmel, ha jön a kistesó? :O

NNNa hát ez az, ami engem is aggaszt egy kicsit... De majd beszámolok róla, hogy nálunk hogy ment :)
De tényleg meg kell velük beszélni a dolgokat, és akkor (lassan vagy gyorsan, de) megértik, feldolgozzák. Nálunk a szájrapuszi volt "kényes" kérdés. Nem tehetek róla, nálam az nem fér bele a gyerek-szülő kapcsolatba, de nyilván ahány család annyi szokás. Így persze Levi is látta másoktól. Eleinte egyszerűen csak nem engedtem, de akkor meg persze nem értette. Aztán egyszer csak elbeszélgettem vele arról, hogy majd ha felnő, és lesz egy kislány, akit nagyon szeret, majd neki adjon a szájára puszit. Nekem is csak Apa adhat oda puszit, stb. Azóta is párszor szóba kerül a dolog, és mindig megbeszélgetem vele.
De azt hiszem, nekünk (egyelőre?) szerencsénk van, mert Levi (még?) nem féltékeny típus...