Szombaton játszótér után felhívtuk Ipit, hogy meghívjuk őt a nagy hőségben egy vendéglátóipari egységbe bambizni. Leülünk szépen kényelmesen (még gyerekszék is van, piros!), kérünk inni, nagyon szomjasak vagyunk. Ülünk, mint a nagyok, egyszer csak a benti helyiségből kijön egy bácsi és egy néni távozásra készülve. És láss csodát, mi van a bácsi kezében??? Egy 22-es busz táblája. Nina, ezt nem hiszem el. Gyerek elsápad, rámnéz. Felpattanunk, utánuk szaladunk. Bácsi, ezt mégis hogy? Honnan? Bácsi elmeséli, hogy a BKV Múzeumban vásárolta, de 3 perc után Mumu kézeben landol a tábla. Szép kis ajándék. Szégyenlem magam, én innen kérek elnézést, de lányos zavaromban (és örömömben) elfelejtettem megkérdezni, hogy mégis mivel tartozom... Ha még láttatok nagy örömködést!!! Persze rögtön a falra került, le is fényképeztem, csak adatkábel nincs nálam, így képek holnap(után). Valamikor.
Kettő dolog még a végén: Mumu kijelentette, hogy BKV táblákkal szeretné kitapétázni a szobáját, és ezentúl minden zsebpénzét erre költi.
A másik, Ági mama megkérdezte, hogy honnan van a tábla: hát a kocsmából!
Update: most vettem észre, hogy ide nem raktam fel fotókat:
