Még mindig ír. Mindent és mindenkinek. Levelet a barátainak, a UPC-nek, az apjának hazaérkezéskor (ezt le is fotózom majd, mert nagyon jó), tele van a szoba kis sárga post it cetlikkel, olyan feliratokkal, hogy "Nina börtön" (hehe, biztos beszólt ez a Nina valamiért), "Mumu rendőr" és társai. A telefonom notesza tele van az írásaival (mondjuk ezek kimerülnek a kedvenc mesefigurái nevével). Megírja a bevásárlólistát, A4-es lapon, én diktálom, ő meg írja, elég vicces, mikor elővesszük a sparban:)
Közben mindent, mindenhol elolvas. Kicsit megnehezítette az esti olvasásokat, mert ott ül mellettem, és miközben olvasok, hallom, hogy motyog, persze a tempó is más, oda sem tud figyelni arra, mit mondok, de olyan nagy a lelkesedés, nem akarom elrontani. Kicsit gondban vagyok, mert rájöttem, hogy minden felirat stb. angolul vagy németül stb. van, és állandóan kérdez, de Nina, miért Müsli van írva a dobozra, miért nem műzli, a Match miért nem Macs és ez napi 500x. De hát szerencsére rettentő türelmes anyuka vagyok, és 500x megválaszolom, hogy Mumukám, ez egy angol/német/stb. szó, ők máshogy mondják, mint írják.
Hétvégi legdurvább: reggel az ágyból hallottuk, hogy felkel, kimegy. Gondoltuk, wc-re vagy akármi, 5 perc után persze jött a gyanús csend. Ipi kiment megnézni: gyerek lazán ült a kanapén a laptop előtt és a bkv oldalán szemezgette a buszok menetrendjét. Ennyi.
