Jól kitapasztaltunk, hogy reggel 7:25-kor indul az új világoskék Volvo, délután pedig 16:10-kor van az ovinál. Azóta is minden alkalommal táncolunk a megállóban a többi utas nagy örömére:) Holnap állítják forgalomba az Alstomot a 2-es metró vonalán, nagy az izgalom, mondhatom. Van egy olyan érzésem, hogy elég sokáig ott fogunk ücsörögni a metrómegállóban. Egyik nap láttunk egy próbajáratot, olyan szép, Nina!!
Hát... lassan vége a nyárnak, tegnap elkezdődött az ovi. Részemről mondjuk már lassan ideje is volt, mostantól jön az aktív pihenés... de ez egy másik sztori.
Gyorsan eltelt az 5 hét, bár szinte minden nap volt valami program, így nem is nehéz. Ha nem lett volna ilyen őrült meleg, még jobb lett volna szerintem, mert Mumut sokszor olyan szinten blokkolta a hőség, hogy csak hosszas rábeszélés után volt hajlandó lemenni.
Szóval voltunk Bicskén Vilinél, Levinél és Csongornál Dunaújvárosban, voltunk hajókázni és halazni a Rómain. Elmentünk a Kopaszi-gátra is, de nem nagy szám, többször voltunk Gödön. Nyaralt Mumu 4 napot Ági mamánál is. Míg Ipi Londonban volt, elmentünk moziba, másnap pedig gyerekvasutazni. Bejártuk Pest és Buda összes játszóterét többszörösen. Jókat fagyiztunk, jégkásáztunk (ez már nemzeti ital lett nálunk). A szünet végét megkoronáztuk egy egy éjszakás kalanddal Dobogókőn (hőségben a legjobb hely).
Biztos csináltunk még mást is, de most nem jut eszembe. Vagyis de. Például nagyon sokat BKV-ztunk:))))
A nagycsoportról pedig annyit, hogy tegnap és ma is sírva ment oviba:( Pedig ma az új világoskék Volvóval mentünk. Kár, hogy csak én láttam azt az örömtáncot, amit bedobott, mikor kikanyarodott a busz a Dékán utcából!
És pár kép:
Rómain
Dobogókő
Ebéd Dunaújvárosban
Nina kifestettem a szemem (filccel)
Mumu tánccal egybekötött vezetést tart Amraninak és Sominak Erzsébetvárosban
Stílusos ebéd Vili barátommal
Kicsit megviselten hazafelé a Kertemből
Simivel a törzskocsmánkban
Hát az úgy történt, hogy épp ebédeltünk a 400-ban, mikor feltűnt, hogy a szomszéd asztalnál BKK-s dolgozók ülnek. Ez még semmi, mondjuk kicsit finomabb lett tőle az ebéd, de BKK-s kulcstartójuk volt. Hát ez már viszont beindította mindannyiunk fantáziáját. Másnap, végre volt is indok, bementünk a BKK ügyfélszolgálatára. Az egy dolog, hogy gyönyörű lila BKK-s székek voltak (Nina, de jó lenne nekünk ilyen az ebédlőasztalhoz), de nagyon kedvesek is voltak. Sajnos kulcstartót nem tudtunk venni, de kapott Mumu egy BKK-s nyakba akaszthatós elemlámpát, ami egyben toll is. A bácsi azt ajánlotta, írjunk a facebookon nekik, talán tudnak segíteni. Talán mondanom sem kell, írtunk is rögtön. Egy jó kis levelet, természetesen beleírtuk, hogy a Mumu mennyire szereti a BKV-t és a BKK-t (mondjuk ők ezt el sem tudják képzelni.) Másnap jött a válasz, sajnos nyakba akaszthatós kulcstartót nem tudnak adni, az szigorúan belső használatra készült, viszont menjünk be, van egy kis ajándékcsomaguk a kis közlekedésrajongó részére. Sajnos négy hosszú éjszakát kellett aludnunk a nagy napig, mivel a hétvége is beleesett a megbeszélt időpontba, de tegnap végül eljött a nagy nap. Szuperari nénik és bácsik vártak minket BKK-s tollakkal, kulcstartókkal, felfújható strandlabdával, matricákkal és egy gyönyörűséges baseball sapkával. Mumu kb. transzban volt. Erről ennyit. Hazafelé csörög a telefonom, hív a néni, hogy egy pár dolgot elfelejtettek odaadni, menjünk vissza. Sajnos már majdnem otthon voltunk, éhes-szomjas fáradt állapotban, így megbeszéltük, hogy másnap reggel visszamegyünk. Tulajdonképpen még jobb is, bár egy újabb hosszú éjszaka következett. Ma pedig kaptunk még színezőt, hatalmas karton és színes kirakható papírmakett villamosokat és buszokat, és 10 lufit. Szép az élet.
Mi is vittünk amúgy ajándékot, Mumu rajzolt egy pár járművet, és egy térképrészletet nekik. Ma pedig a brand new Nina által hímzett BKK logós pólóban mentünk, amit le is fényképeztek. Ha minden igaz, napokon belül felkerülnek az internetre. Kíváncsian várjuk. Én mondtam nekik, hogy jól meggondolták, hogy viszontlátásra??????
Vajon milyen hatással van a gyerek további lelki és testi fejlődésére, ha a nappali ablakból ezentúl (azaz főként evéskor) ifjabb V. Dávidot látja pont??????? Ez a sors, vagy mi?
A BKV-nak gyógyító ereje van. Tegnap déltől meg lehetett nézni az új metrókat, amik ősztől mennek a kettes vonalon. De. Mumuka előző éjjel belázasodott. Nem is kicsit, 39.5 volt a láza, le se akart menni. Doktornéni azt mondta, egy nagy adag Nurofen után egész nyugodtan elmehetünk. Hát el is mentünk. Ahogy közeledtünk a Stadionok felé, egyre jobban lett a gyerek. (Mondjuk estére tele lett fehéres-sárgás hólyagocskákkal a torka-nyelve, de az már egy másik történet lenne.)
vagy nem bárányhimlő, ez itt a kérdés. Közben figyelem a telefonom, hogy hívnak-e az oviból.
Kérdés: ciki-e ha a gyerekorvos hazaküld 6 szúnyogcsípéssel?
- Nina, nekünk miért nincs "hustler" csatornánk??
- ??!!?? He? Hát te meg hol hallottál erről?
- A upc-nél a digitális műsorban. De miért nincs nekünk?
- Hát. Izé, az egy olyan csatorna, ahol csak éjjel van műsor. Mi meg olyankor alszunk, ezért nem fizettünk elő rá.
MI JÖN MÉG?
Írni lusta vagyok, amúgy meg már majdnem egy hónapja haza is jöttünk, így csak annyit, hogy:
- nagyon jó volt
- ettünk ittunk napoztunk
- Mumut alig lehetett kiszedni a Balatonból
- kezét lábát csókolom annak, aki feltalálta az animációt
- a legrosszabb megint a hazajövetel volt.
Hirtelen felindulásból kapott a Mumu egy görkorit tegnapelőtt. Aznap még csak az előszobában gyakoroltuk az egyensúlyozást, és szoktuk a gondolatot. Azt mondta Mumi, hogy Nina, én eddig nem is tudtam, hogy ennyire imádok görkorcsolyázni. Hehe. Tegnap délután volt az első éles próba, háááááááááááát, nem vagyok az az elfogult szülő most, és nem mondom, hogy milyen ügyes volt, mert annyira, de annyira béna cuki volt, hogy aki látott minket a környéken, biztosan azóta is rajtunk röhög. Időnként pillanatokra ráérzett, hogy is kellene haladni vele, de a végén úgy mentünk haza, hogy egyik oldalon Ipi fogta, a másikon én, és húztuk, miközben félig már guggolt... Akinek van tapasztalata vagy tippje, ne tartsa magában. De addig is, nem adjuk fel, hiszünk a gyakorlás erejében! Le fogom fotózni, de egyenlőre nincs szabad kezem hozzá!
Szeretünk olvasni, és mivel könyvtárban dolgozom, időnként kölcsönzök könyveket. Na eddig nem olyan érdekes... Van egy új kedvenc, Geronimo Stilton, nagyon szívesen olvassuk (nézzük), rengeteg könyv jelent meg. Mikor először vittem haza kifejezetten a Brunonak kölcsönzött könyvet, rögtön észrevette a matricát a címlapon, amin a jelzet van. Persze, el kellett magyarázni, hogy azokból a betűkből és számokból tudják a raktárosok, hol van a könyv a hatalmas raktárban. Röviden kitértem rá, hogy a betűk az elején a könyv nagyságára utalnak. Hétfőn egy újabb fajta nagy méretű Geronimo könyvet vittem haza, Bruno már az oviban kiszúrta. Kivette a táskámból, és azt mondta: hűűűű Nina, MD-s jelzet, ilyet még soha nem láttam, hogy tudtál ekkora könyvet kikérni nekem????? Gondolkozom, hogy a nyári szünet alatt beajánlom raktárosnak :)
Mumuka ismét a határait (ill. a mi türelmünk) határait próbálgatja. Küzdünk, küzdünk, hol sikeresen, hol kevésbé. Kitaláltuk Ipivel, hogy bevezetjük a pirospont feketepont combót, talán dob a helyzeten. És tényleg, egész kiugró változást hozott, szupi, működik... Na de valahogy észben is kellene tartani az alapszabályokat. 3 pirospont valami apró jutalom, 3 fekete természetesen büntetés, megvonás stb...Hogy fejben tudjuk tartani, tegnap felvetettem a családi kupaktanácsban, hogy írjuk a naptárba, amit mindannyian használunk. Láss csodát, gyerek eltűnik és két perc múlva megjelenik a hibajavítóval. Ennyit erről.
aki hétfő reggel a balatoni nyaralás után bemegy az oviba, és mikor megkérdik tőle, na Brúnóka, milyen volt a nyaralás, azt mondja, hogy "anyukám meg apukám végig csak cigiztek" ????
És a durva, hogy a sunyi kis róka szemeivel kukucskál kifelé, hogy figyelek-e, hallom-e ???
Fotók és beszámoló coming soon (még a héten igyekszem). Ha találok olyan fotót, amin nemcsak cigizünk...
Ninának dolgoznia kellett szombaton, de szerencsére akadt egy lelkes jelentkező, aki rögtön és önzetlenül felajánlotta segítségét. A herendi mintafestés remekül ment, kicsit féltem, hogy a nénik meglátván a tehetséget elviszik magukkal Mumut a manufaktúrába gyerekmunkásnak, de aztán leszerelték egy laza tetkóval (aminek a nyomai még ma is ott vannak).
Csak azért, hogy irigykedjetek, olyan jót grilleztünk, hogy csak na: (remélem mindenki jól látja a lényeget:)
Tudom, hogy mennyire béna vagyok, hogy nem tudom megjegyezni, hogy kell tartani a telefont. Ez van.
Imádom és kész.
