Nem akarom bepótolni az elmúlt egy hónapot, de most raktam fel a gépre a képeket a fényképezőről, és ezt látnotok kell: ilyen hangulatban zajlott a szilveszteri házibuli nálunk:

True story:)

Mi lesz itt később???

Februártól (kb.) keresünk valakit egy-másfél hónapra, aki a Brúnót elvinné reggel oviba (természetesen BKV-val), és délután haza is hozná. Részleteket személyesen, előzetesen annyit, hogy Deák tér/Király u. - Fillér u./Nyúl u., ill. vissza ugyanez - magasságában kellene gondolkodni, ez általában 25-30 perc alatt megvalósítható.

Kérek mindenkit, akinek van olyan ismerőse/rokona/szomszédja, aki ráér, rugalmas, kedves, és egy kis zsebpénznek is örül, szóljon!

(PS: a családsegítő ajánlott valakit 1500 Ft-os órabérért, sajnos napi 3000 Ft-ot nem tudunk adni, bármennyire is szeretnénk.)

KÖSZI előre is!

Ipibank ide vagy oda, pénzhamisítás és rajzolás, csokieurók mániákus gyűjtése, zsebpénzért szinte bármit megteszek jeligére szerintetek milyen könyvet hozott haza a könyvtárból? Nem Geronimo Stilton, nem is Micimackó vagy valami bájos Grimm mese. A könyv címe: A PÉNZ. Mindenesetre az óvónéni is azt mondta erre: "hát nem semmi ez a gyerek." Én meg azt mondom, hát nem igazán 5 éveseknek való olvasmány, de nagyon szívesen lapozgatja. Ez van.

Mivel mindenki azt kérdezi, na és Brúnó mit szól a kistestvérhez, gondoltam most jól megmondom.

A múltat hagyjuk, arra inkább nem térnék ki, a lényeg, hogy mint minden gyerek, nagyon szeretett volna már testvért a Brúnó. A 12. hét körül mondtuk el neki, mikor már kezdett látható jele is lenni, és mikor a többedik reggeli hányásom után azt mondta a Király utca közepén, hogy Nina, ha még egyszer ilyet csinálsz, kiszeretek belőled:)))

Szóval egy este vacsora közben megkérdeztük, hogy még mindig szeretne-e kistestvért. A válasz természetesen igen. Na, akkor az a jó hírünk, hogy úgy néz ki, február körül érkezik egy kisbaba hozzánk. Letette a villát/kanalat, rám nézett: tényleg? de tényleg? Honnan tudod? A doktor bácsitól, ő mondta. Tényleg? De ő honnan tudja???? Ez után még kb. 20x megkérdezte, hogy tényleg Nina? de láthatóan nagyon örült.

Azóta sok idő telt el. Egyrészt időnként nevekkel rukkol elő, tervezget, tátott szájjal nézi a kisbabákat a tv-ben. Másrészről kiolvasta az összes Anyák lapját és társait, amit a védőnőtől kaptam. Különösen a köldökápolás érdekli, de nagyon izgi téma és tök jó képek vannak hozzá - a popóban való hőmérőzés, popsiápolás ... és még sorolhatnám. Minden apró részletre kíváncsi, főleg a szüléssel kapcsolatban, nem mondom, hogy nem jöttem zavarba, mikor megkérdezte, mi az a gátmetszés. Na így jár az ember, ha a gyereke túl korán tud olvasni. Ilyenkor igyekszem nagyon diplomatikus válaszokkal elterelni a témát...

Amúgy meg főleg ilyenek vannak: Nina azt még ki kell találni, hogy milyen lakatot teszünk a szobám ajtajára! Nina, és biztosan nem adom majd oda neki a Legómat, amúgy is rá van írva, hogy 5-12 éves korig. Nina, ugye nem engeded be majd a szobámba, míg én oviban leszek?

És Nina, az biztos, ha megszületik a kistestvér, én aznap elköltözöm itthonról, sajnos nem bírom a hangos sírást.

Na, majd meglátjuk...

Szóval az úgy volt, hogy hárombetűs társaság, ahol a Mumu ugye dolgozni fog, ill. már most is közéjük tartozik, pályázatot hirdetett a facebookon gyerekeknek, hogy rajzolják le, mivel érkezik Budapestre a Mikulás. Kellett kétszer mondani? Egy egész járműparkot rajzolt! Mikulás a metrón, villamoson, buszon, fogaskerekűn stb. Volt egy olyan is, hogy Mikulás a hajón, sajnos ezt mégsem adtuk le. Ezek után tegnapelőtt felhívtak, hogy maga a játék sajnos meghiúsult, de annyira tetszettek Brúnó rajzai, hogy összehoznak egy rapid randit Joulupukkival.

Ha azt mondom, nagy volt az izgalom, nem mondok igazat. Inkább azt mondanám, hogy a gyerek transzba esett. Ebéd után mentem érte az oviba, és háromnegyed háromra mentünk a hotelbe, ahol a Mikulás lakik. Sajnos elég nagy csúszás volt, várnunk kellett rá, mert a Mikulásgyárból érkezett, aztán pedig rohanni tovább, mert 15 órától a Vörösmarty téren volt programja, de ez történt: ünnepélyes és férfias kézfogás Mr. Bruno és Joulupukki között, Mr. Bruno átadja rajzait az igazi és egyetlen, real Mikulásnak, aki nagyon örült neki természetesen, majd a testőrök és fotósok között rohanás a Vörösmarty térre. Hát, nem minden nap van ilyen kísérője a Mikulásnak, az biztos! Útközben kérdéseket tehetett fel Mumu, hogy mit, az örök rejtély marad szerintem, de annyit sikerült megtudni, hogy a rénszarvasokról volt szó, és nem is 110 éves, mint ahogy azt a helyi ovis Mikulás mondta reggel. A többi maradjon az ő titkuk.

Egyszóval nagy élmény volt, nem mindennapi az tuti!!!

Képek vannak, a facebookon már biztosan láttátok, de most rohannom kell. Délután felrakok egy párat. Vagy holnap.

Fantasztikus dolog történt velünk, nem akarom a poént lelőni, de nagy nap lesz a mai. Mindenki gondoljon ránk délután! Remélem, legkésőbb holnap reggel sok képpel és jó kis élménybeszámolóval tudok szolgálni.

Azért ami már biztos, itthon már járt a Mikulás, Nina, biztosan elolvasta a levelemet, mert elhozta a vonatos könyvet!
 Egyenlőre még fel kell dolgozni a történteket, de szerencsére gyorsan el tudtam aludni Nina, mert a Mikulás csak akkor jön, ha sötét van, és alszanak a gyerekek.

Hogyan tanítson meg két balkezes szülő egy jobbkezes gyereket cipőfűzőt kötni??? Nem megy!!!!!!!!!!!!!

de Badi bácsi olyan jó kis képet csinált rólunk tegnap a lemezbörzén, hogy ne mondja senki nekem, nem jött meg a kedve a lemezvásárláshoz. Továbbra is fenntartom a véleményem, hogy a marketingen nagyot dobna még egy kiskutya/cica, de így is elég jó az arány. Talán annyi, hogy egy picit természetellenesen fogja a gyerek azt a hétincsest. Na de az őszinte mosoly mindent visz!

Ipi egy nagy cukorfalat, mert mindig süt nekünk valami finit. Szerencsére Mumu mindig segít neki, nem is tudjuk, mihez kezdenénk nélküle. Az új beceneve: Gyurta Mumu. Nagyon jól gyúr a Mumu,bár  a képeken sajnos már csak a majdnem kész linzerek látszanak.

Nina, ha ezzel fizetek a boltban, örülnek majd neki????

(Mondhatnám, hogy új hobbi, de nem is. Kedvencem RÁKÓCI FERENC a kis hetyke bajszával, persze MÁTYÁS is nagyon jó lett. Itt jelzem, hogy utólag kellett rárajzolni egy koronát, mert azért egy király koronával az igazi. Érdemes megfigyelni az apró kidolgozott részleteket!)

Harmadszorra állok neki, hogy írok egy jó kis beszámolót a nyaralásról, de rájöttem, hogy képtelen vagyok rá. Azon kívül, hogy nagyon jó volt, nem jut más eszembe:)

Maradjunk a pár mondatos, felsorolásszerű írásnál, esetleg képekkel tarkítva.

• Az út út oda és vissza is zökkenő- és késésmentes volt, ami charter járatnál nagy szó. Visszafelé egy órával korábban érkeztünk meg, mint a tervezett, és (hoppá!) rántott hús volt a kaja rizzsel. Mumu persze végigszenvedte az utat, nyűglődött a füldugulástól, nem akart ablak mellé ülni, és ezentúl gyűjtjük a légitársaságok biztonsági szórólapját.
• Az idő egy nap kivételével szuper volt, minden nap lehetett strandolni. Sőt, néha még túl meleg is volt, de hát ezért mentünk.
• A szálloda király, hatalmas szoba, kedves személyzet, tisztaság stb.
• A kaja is teljesen jó volt, na jó, nem ájultunk el, de nagy szó, hogy 12 nap után sem volt herótunk. Mumuról annyit, hogy kb. 12 napig spagettit evett felváltva pennével, na jó, néha pizzát. Na nem egy gourmet, azt azért mindig is tudtuk. Kicsit rákapott a Fantára, de azóta már leszokott. És 3x ivott colát, mondjuk ebből egyszer a szerelme hívta meg, nem mondhattuk, hogy öntsd ki azonnal.
• Apropó szerelem. Megérkezés után 2 órával egyszer csak azon kaptuk magunkat Ipivel, hogy francia lányok ölében ül a gyerekünk és puszilgatják. Félidőben ők hazamentek, de minden napra jutott egy csaj. Szóval a lányok jöttek mentek az életünkben, nem baj, szoktatjuk magunkat a gondolathoz. A mottó ez volt, nem vicc, ezt minden nap többször elmondta: Bocsika Réka (itthoni szerelem), de amiről nem tudsz, az nem fáj.
• Miniclub és minidisco: már Füreden tudtuk, hogy ezt nekünk találták ki. Imádta, minden foglalkozáson ott akart lenni, nem számított, hogy ő az egyetlen. A minidisco minden este fél 9-kor kezdődött, természetesen minden alkalommal ott voltunk, alkalomhoz illő öltözetben (ing, nyakkendő). Azóta itthon is van minden este minidisco, kikereste a youtube-ról a számokat, és fürdés előtt vígan vonatozunk a nappaliban.
• A tenger gyöngyörű volt, olyan finom homokkal, mint a liszt, tele hatalmas nagy kagylókkal. Voltak nagy építkezések persze. Sajnos a fürdés annyira nem ment, de valóban elég erősek voltak a hullámok, egy párszor meglökte, amitől megijedt, így max. derékig ment be, de így is jó.

Más most nem jut eszembe, jöjjenek a képek:

Ez a Brumit olvasunk c. poszt 2. része.

Könyv készül, előrendelhető. Illusztrált, színes, 100% handmade. Ár megegyezés szerint.

A picasa által készített kép csalóka, mivel a könyv csak 5 oldalas, a végére berakta a borítót még egyszer.

De olyan szép, remélem, nem bánjátok.

Folytatás természetesen lesz.

Kicsit rá van kattanva a gyerek a reklámújságokra??? Egyébként nem is, csak ilyen papírt kaptak az oviban, és kár lett volna kihagyni:

Remélem, mindenki tüzetesen áttanulmányozza a kínálatot :)))

HURÁ !

TUDJA AKI TUDJA, HOGY MIÉRT.

A névtelen levél című fejezet utáni napon érkezett szerkesztőségünkbe:

Nem is tudom, hogy eddig miért nem írtam az Ipibankról. Pedig rá is érek, és már jó néhány hete létezik.

A sztori annyi, hogy volt a Mumunak egy csomó dugdosott, innen-onnan összeszedett ún. zsebpénze. Mivel megdolgoztatni a pénzért egy ötévest kicsit durva, de azért nem árt megtanítani arra, hogy a pénznek értéke van, gondolkodtunk Ipivel, hogyan tovább.

Ekkor született meg az Ipibank gondolata. Ipibank megőrzi és kamatoztatja (nem is rosszul) a pénzt hétről hétre, ha a kedves kuncsaft persze úgy kívánja. Márpedig úgy kívánja. Így Ipi majdnem minden héten ír egy átvételi elismervényt, majd Mumu nagybetűkkel beírja a naptárba a kifizetés napját. És persze nagyon várja. A kifizetés a berakott összeg plusz 10 százalék, de mindig van valamennyi bónusz is, amit jó viselkedéssel lehet elérni. Sajnos, többször előfordult már, hogy a bónuszt nem kapta meg a kedves ügyfél.

Íme az eheti:

A pénzről és annak megkereséséről még annyit, hogy vasárnap lemezbörzéztünk, és azt mondtuk a Mumunak, ha jön és segít, akkor 3 százalékot kap a végén. Azt mondta, 4-ért eljön. Na jó:)))) Mikor a végén megmondtuk neki hazafelé, mennyi pénzt kap, ujjongott, majd azt mondta, "de nem is csináltam semmit..."

Amúgy közös döntés alapján rollerre gyűjtünk.

Nina, ma miért olyan pulóvert vettél fel, amiben nem látszik a hasad? Nem fogja senki átadni a helyét.

Később a metrón (jó hangosan): anyukám kismama, nem adja át senkinek a helyét!

(így próbáljatok ujjat húzni velem:)

Addig addig vártunk reggelente az új metróra (hosszú és kitartó kérdezősködés után Nina kiderítette, hogy egy, azaz egy darab kocsi jár és az is csak reggel fél 7 és fél 10 között), mígnem összegyűjtve a tapasztalatokat, eljött a mai reggel. Azt már tudtuk, hogy az ellenkező irányba éppen akkor megy az Alstom, amikor mi a Szél Kálmán tér felé mennénk. Mi legyen? Egyszer élünk, szálljunk fel rá. Így történt, hogy 07:15-kor elmetróztunk az Őrs vezér térre, ott egy váratlan fordulatként nem szálltunk le, hanem fent maradtunk, és elmetróztunk a Szél Kálmán térig. Hatalmas élmény volt, szerintem a többi utasnak is, mert útközben mindenki nagy örömére Mumu felhívta Ipit telefonon, és jól hallhatóan közölte vele, hogy: Szia, képzeld itt vagyunk az új metrón, ellenkező irányba megyünk.... Keleti pályaudvarnál .... de nem fogunk leszállni ... nagyon jó...

Amúgy azt üzeni Mumu azoknak, akik össze akarják firkálni az új metrót, hogy nagyon figyel, és ha ilyet lát másnap hoz otthonról vizet és szivacsot! Jól gondoljátok meg firkászok, mit csináltok!

Brúnó, és a te szüleid mivel foglalkoznak?

Hát apukám kocsmáros (...) anyukám meg terhes, úgyhogy most ő inkább nem megy dolgozni.

:)))))

Húúúú, nagyon babonás vagyok de mindegy.

Mumu újabban fél a kutyáktól. (Na jó, régebben sem volt egy kutyaőrült). Nagyon is. Nem tudjuk, miért, mi történt, mert nem nyilatkozik, de ha szembejön egy kutyus, megszorítja a kezem, átmegy a másik oldalra, és látszik rajta a rémület. Múlt héten jöttünk haza az oviból, és az egyik sarkon meglepetés szerűen szembejött egy kutya, egyedül, póráz nélkül. A következő pillanatban, de tényleg 3 másodperc volt az egész, Brúnó elkezdett üvölteni, elengedte a kezem és gondolkodás és körülnézés nélkül átrohant az utca másik oldalára. Rettenetesen megijedtünk Ipivel, egy pillanatig azt sem tudtuk, mi van. Annyira durva, hogy nem jött éppen egy autó sem, nem is tudom, és nem is akarok belegondolni. Oké, a Lövőház utca szerencsére egyirányú és nem olyan nagy a forgalom, de akkor is. Közel álltunk hozzá, hogy kapjon egy jó nagy taslit, amiből egy életre megjegyzi, ez a tilosabbnál is tilos, de nem biztos, hogy célravezető lett volna. Na, azért megálltunk pár percre tisztázni a dolgokat... De hát ez így nagyon nem jó. Szombaton esküvőn voltunk Badacsonyban, a szállásunkon volt egy kis kutyus, láttam, mikor álltunk a kerítésnél, hogy pánikba esik. Megsimogattam, és mikor látta, hogy milyen barátságos, megenyhült. Mondjuk, hozzá nem ért volna, de már nem félt annyira. Persze tök jó lenne, ha a közvetlen környezetben, vagy családban lenne egy kutyus, de nincs. És nekünk a 7. emeleten nem is lesz.

Nina, én csak a vizsláktól nem félek, mert azok nem harapnak, és Pongótól, mert ő a barátom. Megnyugtató.

no comment: