Még mindig ír. Mindent és mindenkinek. Levelet a barátainak, a UPC-nek, az apjának hazaérkezéskor (ezt le is fotózom majd, mert nagyon jó), tele van a szoba kis sárga post it cetlikkel, olyan feliratokkal, hogy "Nina börtön" (hehe, biztos beszólt ez a Nina valamiért), "Mumu rendőr" és társai. A telefonom notesza tele van az írásaival (mondjuk ezek kimerülnek a kedvenc mesefigurái nevével). Megírja a bevásárlólistát, A4-es lapon, én diktálom, ő meg írja, elég vicces, mikor elővesszük a sparban:)

Közben mindent, mindenhol elolvas. Kicsit megnehezítette az esti olvasásokat, mert ott ül mellettem, és miközben olvasok, hallom, hogy motyog, persze a tempó is más, oda sem tud figyelni arra, mit mondok, de olyan nagy a lelkesedés, nem akarom elrontani. Kicsit gondban vagyok, mert rájöttem, hogy minden felirat stb. angolul vagy németül stb. van, és állandóan kérdez, de Nina, miért Müsli van írva a dobozra, miért nem műzli, a Match miért nem Macs és ez napi 500x. De hát szerencsére rettentő türelmes anyuka vagyok, és 500x megválaszolom, hogy Mumukám, ez egy angol/német/stb. szó, ők máshogy mondják, mint írják.

Hétvégi legdurvább: reggel az ágyból hallottuk, hogy felkel, kimegy. Gondoltuk, wc-re vagy akármi, 5 perc után persze jött a gyanús csend. Ipi kiment megnézni: gyerek lazán ült a kanapén a laptop előtt és a bkv oldalán szemezgette a buszok menetrendjét. Ennyi.

Péter bácsi olyan jó képeket csinált tegnap, hogy szemezgettem nyers állapotú, ám így is csodálatos képei közül: (ígért jobbakat is, de lehet ezt überelni???)

www.jofoto.hu 

Ez már az after

Napok óta tart a buli, egy hete tortát eszünk, de a lényeg: Bruno 5 éves lett!!! Ünnepeltünk szűken, majd családiasan, és ami a legjobb volt, barátostól is. Ha az eső nem mosta volna el a tegnapi bulit, még jobb lett volna, köszönjük a részvételt, a sok ajándékot. Remélem, mindenki jól érezte magát (és azt is remélem, Tádé szája gyorsan meggyógyul)!

Focista kisbarátunk (gyakorlás közben):

Tojáskereséssel indult a reggel, fél hétkor Mumu berohant hozzám (szegény Ipi épp indult dolgozni), hogy Nina, itt járt a nyuszi!!! Jól elpotyogtatta a csokitojásokat ez a kis nyuszi, tele volt a nappali! Ezután jött a hab a tortán, nosztalgiavillamos igazi húsvéti nyuszival! Kis nyomulás után fel is fértünk a villamosra, és vártuk a híres nevezetes bkv nyuszit. Meg is jött, és minden gyerek kapott csokitojást míg Hűvösvölgybe nem értünk. Ott kipróbáltunk egy villamos vezető ülést (lehetett csengetni meg nyomkodni a gombokat), kaptunk egy papírmakettet (59-es Tatra, kb. 150x raktam már ki) és szétfagyva, reszketve a hidegtől szépen hazabattyogtunk. Azért Nina nagyon jó volt!!!

de jobb későn, mint soha:

Na nemcsak azért, mert mostanában hetek óta minden este csak Hupikék Törpikéket kell olvasni, és Okoska a kedvencünk, de az történt képzeljétek, hogy Mumu megtanult olvasni. Csak úgy. Magától. A betűket már ismerte persze, sőt írogatott is dolgokat, de szinte egyik napról a másikra azt vettük észre, hogy összeolvassa a betűket. Konkrétan sétáltunk hazafelé az oviból, és a piacnál azt mondja nekem, Nina, miért van kiírva, hogy sült hal? MII? Azóta pedig folyamatosan látom, hogy néz és néz és néz, és mondogatja magában a betűket, teljesen mindegy, hogy újság címlapja, felirat, vagy fogkrém fogmosás közben. Persze az írást sem hanyagolja, leveleket ír a barátjának, meghívót a szülinapi bulijára, óvó néninek meglepiből (...) egy Őrs vezér tér - kijárat felirat, van minden.

Mumu egy rendőr. De komolyan. És szerinte is komolyan. Hetek, hónapok óta minden, de nem viccelek, minden rendőrhöz odamegy az utcán, megáll, és közli: Sziasztok, én is rendőr vagyok. Szóljatok, ha kell segíteni. Erre általában mosolyognak, ok, köszi, majd szólunk. A legjobb az volt, amikor a Deák téren megvolt a megszokott történet, de a rendőrök azt mondták neki: Kisfiú, tanuld meg azt kell mondani: Erőt egészséget, szolgáljuk a dolgozó nőket. Na azóta néha ezzel remekel, persze imádják. Volt olyan rendőr, aki azt válaszolta, kisfiú, már ismerlek, a múltkor már odajöttél hozzám. Amúgy már nemcsak a rendőrökhöz megy oda, hanem a közterületesekhez is (hasonló a ruha szerintem). Én pedig csak állok a háttérben és vigyorgok. Ha visszaintegetnek a rendőrautóból vagy buszból, az a legnagyobb öröm. És mindig megjegyzi a végén: látod Nina, milyen kedvesek voltak?

Röviden és tömören, mert már megint le vagyok maradva, de:

voltunk januárban Sopronban pihikézni, ettünk ittunk, fürödtünk (még a hajunk is vizes lett), sétáltunk stb. Minden nagyon jó volt, csak haza kellett jönni.

Vili és kedves szülei is meglátogattak minket, ez is nagyon jó volt. (Max. annyi nem, hogy miután elmentek, 10 percen belül egy dobozzal a fején akkorát esett, hogy jól el is repedt az orra. Az az igazság, hogy nem rémültünk meg nagyon, mondtam Mumunak, Mumukám szokj hozzá, kosok vagyunk, anyád 4x törte el az orrát, belefér.)

És persze túl vagyunk a farsangi mulatságon is, ahol mint festőművész mutatkozott be. Elég low budget téma lett... de így is nagy sikert aratott.

Igyekszem behozni a lemaradást, lenne miről írni, de majd egyszer biztos.

Ezen kívül jól vagyunk köszönjük.

Azt hiszem, lassan sorozatot kell indítani a remekművekből. Sziporkázunk.Lényeg a lényeg: török líra...

(Megfejtés: Kedves Nina 5 órakor gyere értem)

Ovisoknak egy igazi paradicsom, szülőként azt gondolom, hogy egy nagy reklám az egész, de az a lényeg, hogy nagyon tetszett, jól éreztük magunkat. Mindenesetre megérte a sorban állás (a jegy áráról ne beszéljünk...), erre szokták azt mondani, hogy megőrültek a gyerekek.

Elég nagy területen pici szobák, közért, fogorvosi rendelő, rendőrség, bank stb. szuperül berendezve, lehetsz doktor bácsi, eladó, rendőr. Karaoke a színpadon (mondjuk attól kicsit rosszul voltam, hogy minden kislány a mizut énekelte), híradóstúdió.  Ha egy kicsit kevesebben lettek volna, még jobb lett volna, de visszamegyünk, mert a pl. szobafestést sajnos már is nem tudtuk kipróbálni, pedig nagy buli lehet!

És a képek magukért beszélnek:

Az eladók gyöngye :)

Folyik a kutatás ezerrel.

Autószerelés

 Mumu a dutyiban

 110 cm

 A bankárok gyöngye

 Na, itt meg a mizumizu. Mumukám, mivel fogalma sem volt erről a számról, inkább táncolt végig:)

Egy gyors időjárás jelentés

Nina, itt is van Activia!

Na, itt vannak, éljen az ifjú pár!

Azt hiszem, Mumu szerelmes. Pupiba. Nem most kezdődött, de jelen állás szerint ha Pupi a képben van, Mumu rózsaszín szemüveget visel. Az, hogy felhívja, egy dolog, a másik, hogy ha jön, izgatott, olyanok vannak, hogy Pupi szingli lett és Mumu azt mondta, akkor most "azon nyomban elveszem feleségül", meg olyanok, ha kikap vagy rászólok valamiért, akkor már nem az Ági nénihez fog költözni, hanem Pupihoz. Pupinál minden jobb, tudja mit szeret és mit nem a Pupi. Pupi elvitte Mumut a tropikáriumba, összekötve egy már beígért karácsony utáni mézeskalácssütéssel, méghozzá úgy, hogy Mumu ott aludt nála. Nem viccelek, számolta a napokat, sőt, úgy mesélte mindenkinek, hogy ő több napra megy, este összebújva fog aludni (!) vele, és össze-vissza puszilgatja. És tényleg, alig akart hazajönni. Komoly dolgok ezek kérem. Na, majd keresek egy képet a szerelmespárról.

Kedves Zokni,

az a legjobb az idei karácsonyban, hogy elköltöztetek alólunk, és innen üzenjük, hogy éppen ugrálva tombolunk Halász Juditra.

A sohaviszontnemlátásra,

a felső szomszéd!

Elkészült, hála a szakszerű segítségnek, Nina, már csak kettőt kell aludni karácsonyig!

Mumu, míg én porszívóztam, csinált nekem egy igazi csekket sk. vágva, ragasztva, írva!:

Egy mini képes beszámoló az elmúlt két hétről...

díszítjük a lakást:

amiért érdemes minden reggel felkelni...

 Mikulás hozta, építettem belőle hullámvasutat Nina 

  Ipi szülinapi tortája...

Biztosan nem felejtette el a Mikulás, milyen szépen énekelt Mumu, és a csizmáját is tuti nagyon szépen kitakarította, mert reggel arra ébredtünk, hogy telepakolta a csizmákat és az ablakpárkányt. Nina, minden kívánságomat teljesítette!

A képen az oviban készült kívánságlista látható: napocska játék (??), játék metró (na, ezt még értem), szélforgó (ezt végképp nem) és lego doboz. Kicsit elbizonytalanodtam a mű értelmezésénél, de megnéztem a többiekét is, van aki villámot kért, más pedig szemfestéket és körömlakkot.

Azt hiszem ma délután maratoni legózás vár ránk...

De Nina, csak azt nem értem, hogy honnan tudtad, hogy ez a Pupi mikulása, és a mikulás honnan tudta, hogy azt ide kell hozni nekem??? (Azért az árakat tényleg jó, hogy leszedtem, mert simán el tudtam volna képzelni, hogy hozza a számológépet, hogy Nina, akkor mennyi az annyi!)

Nem tudtuk, mi az. Időről időre meggyúrta gyurmából, kenyérből, hetek óta ezt hallgattuk, vajaspánkó így, vajaspánkó úgy. Mindenki azt hitte, hogy ez valami fánk lehet. Elővettük a bakelit lemez gyűjteményünket, mondjuk a Halász Judit féle Micimackó miatt, de nézzük csak meg, milyen lemezeink vannak. És láss csodát, egy 1982-es Mesemondó gyerekek című lemezen mit láttunk? A vajaspánkó című mesét. Csak ismételni tudom magam, cukiság cukiság hátán. Tiszta retró család lettünk,  bakelit lemezeken hallgatunk meséket és  diafilmeket nézünk (ami egy része Nináé volt, de van még Ági mama gyerekkorából is egy pár fekete-fehér darab). Sajnos csak a téli fagyi nem jön be, de régen az is jobb volt :)

Teljesen lázba hoznak minket az ünnepek. Első számú kedvenc az adventi kalendárium (ami pár napig akvárium volt Mumu szerint). Eddig alig tudtam felkelteni reggelente, ölbe kellett kihozni reggelizni, amit csukott szemmel fogyasztott el, na most ilyen problémák nincsenek. Reggel felpattan és rohan a kalendáriumhoz. Cukiság. Persze mint mindenki más, feldíszítettük a lakást, majd csinálok is képeket, imádja a csillagos lámpákat az ablakban, a télapó figurákat az üvegen, a gyertyákat és az adventi koszorút.... Délutánonként elsétálunk egy-egy karácsonyi vásárba is. Voltunk már a Vörösmarty téren többször is, bár ott nagy a tömeg, de szép. A Gozsdu udvarban is van egy kis vásár, oda is szeretünk elsétálni, sokféle karácsonyfa van sokféleképp feldíszítve...  és van lángos is! Tegnap délután a Bazilikához mentünk. Első kérés volt, hogy menjünk be a Bazilikába. Nagyon tetszett neki, nem is gondoltam volna, tátott szájjal ment végig, minden érdekelte. Nagyon szeretne elmenni egy misére, azt mondta, így keresünk majd egy szép vasárnapi délelőttöt, és elmegyünk. Ha már ilyen kívánságai vannak, miért is ne? Kifelé menet találkoztunk a télapóval, aki megszólította Mumut. Bemutatkozás után megkérdezte a télapó, tudna-e énekelni egy télapó-váró dalt. Hát persze, és rázendített a Télapó itt van c. örökzöldre, de olyan szép tisztán és magabiztosan, hogy a második versszak után kisebb tömeg gyűlt össze körülöttünk, még egy kis tapsot is kapott!! Persze a télapó nagyon megdicsérte. Sajnos azt elfelejtettük megkérdezni, hogy akkor jön-e ma éjjel, de reméljük, javultak az esélyek ezzel a kis produkcióval.

Mióta oviba járunk, Mumukám használt bérletekkel és jegyekkel közlekedik. Mindig. Reggel és délután. Először kezdtük a jegyekkel, aztán kapott egy bérletigazolványt, amibe gyűjti a lejárt bérleteket. Sőt, bele kellett rakni egy fényképet is, merthogy a bérletigazolvány fényképes Nina, nehogy megbüntessenek. Ez a kis mókuska minden reggel 3/4 7-kor egy hangos jó reggelt kíséretében az ellenőrök orra elé nyomja a bérletét, és imádja, hogy megdicsérik. Sőt, ha bemondják, hogy kifelé is nézik, külön örülünk. Egy hét alatt két incidensünk volt az ellenőr bácsikkal: az első alkalommal a Moszkva téren (csakazértsem Sz.Kálmán tér) az ellenőr 5 percig koncentráltan tanulmányozta a piros filccel átírt, rajzolt bérletet, majd megmutatta a spanjának is, és megállapította, hogy ezzel valami nem stimmel. Szerencsére akkor jött egy értelmesebb, aki nevetve megállapította, hogy nem látod, kisgyerek, neki még nem is kell bérlet. Tegnap hazafelé pedig a hosszas tanulmányozás vége az lett, hogy kisfiú, adok inkább neked játék-jegyet, mert ez OKIRAT-HAMISÍTÁS. Köszi.