Zsuzsika, ezzel a füllentés dologgal egyébként nincs igazad. Szerintem teljesen tudatosan csinálja. Tegnap ketten voltunk, egyszer csak jön: apa megengedte. Elmondta 20x, mondom, de mit. Nina is megengedi, és már úgy bólogat magának, mintha tényleg. Mondom, de mit??? Hát, hogy kapcsolgathassam a távirányítót! Na ha ez nem tudatos hazugság, akkor nem tudom mi.

Amúgy teljesen jól kezeli a távírányítót, azért van tőle eltiltva, mert egész nap a 30-as csatornát akaja nézni napok óta, ami az INFO24 és egész nap hazai turizmus megy rajta meg Kenguru divatbemutatója a Déli pályaudvarnál, és ezt a digitálist, ha sokat nyomkodja, könnyen lefagy. Nem is tudom, mi a jobb, Józsi barát a piros t2-őn, vagy ez.

Egy ideje gyűjöttük az ötforintosokat, egy dobozba, volt köztük 1-1 10-es és 20-as is, pár napja nem láttam. Nem értettem, hogy hova tűnt az a rengeteg apró. Hát hosszú faggatás után kiderült, hogy az összeset bedugdosta a komód alá egy résbe úgy, hogy kivenni akkor fogjuk, ha majd festünk vagy költözünk. Ennyit a zsebpénzről.

Ugye villamosok és számok töltik ki a napjainkat. Mindig elfelejtem megírni, de most vallomást teszek: Mumu, hónapok óta azt hazudom Neked, hogy 18-as villamossal megyek haza a munkából. Szóval nem, nem villamossal járok, elnézést.

A 116-os busz nagyon izgi, Nina ugye azzal jár dolgozni.

Az utóbbi időben többször előfordult, hogy a billentyűzár ellenére felhívta a segélyhívót (911). Szerintem ott már ismernek mindket, komolyan, ha bármi baj lenne, a kisujjukat sem mozdítanák, Mumu annyiszor hívta őket mostanában. Az első alkalomkor még izgultam, hogy a 2 és fél perc alatt mit szűrt le az operátor, mi történhet nálunk, és egész este vártam, mikor ront be a készenléti rendőrség, de már nem csinálok ügyet belőle. Nagy találmány, hogy billentyűzár ellenére lehet őket hívni, de azért mégis... Persze rájöttem, hogy a számok miatt hívja azt, mert fordítva ugye 116.

Tegnap női Nina lettem. Hogy ez pontosan mit jelenthet, nem tudom, de az biztos, hogy a nemekkel már teljesen képben vagyunk. A játszótéren hosszasan azt kiabálta nekem, hogy csókolom Nina néni, aztán ebből lett még apa bácsi is:)

Sajnos mostanság nem igazán volt időm / kedvem / energiám a posztolásra, úgyhogy igyekszem behozni a lemaradást. Készítettem videófelvételeket is, ha egyszer valaki megmutatná, hogyan tudom a laptopra rakni a videókat, akkor meg is tudnátok nézni.

Kis bohóc barátom a hazudozásban kábításban még mindig élen jár, teljesen mindegy, miről van szó, mert ő ott nem volt, oda nem ment az nem csinálta, és amúgy is mindent a Méma csinál. A múlt héten a délutáni csendespihenője után teljes lelki nyugalommal azt mondta nekem, hogy ő nem aludt, majd pár mondat után ezt arra módosította, hogy ő állva aludt. Hm.

Megkérte az apja, hogy segítsen rendet rakni, mielőtt hazaérek, na erre mi volt a válasz? Nem, hát ő nem itt lakik.

A múlt hét egyik legmeghatározóbb eseménye az volt, hogy Nina a dolgozóban felejtette a tortalaptortát. Ezt minden nap egy hete, napi többször ki kell tárgyalni, hogy miért felejtettem ott, hogy, hol vettem észre, és mi volt másnap. Édeském utólag megszépülnek az emlékek, de soha nem fogom elfelejteni, ott áll a konyhaajtóban, vigyorogva "hoztál tortalaptortát?". Egy darabig még vigyorgott, aztán egyre lejjebb görbült a szája, és egy hosszú-hosszú keserves sírás vette kezdetét. Amúgy nagyon kellemetlen volt.

Bár az sem volt jobb, mikor húsvéthétfőn az esőben kínomban spontán kitaláltam a 61-es villamoson, hogy elmegyünk a végállomásig, és majd gyerekvasutazunk egyet, de a pénztárnál vettem észre, hogy nincs is nálam pénz a jegyre. Ciki.

PUPITA PUPITA TÁNCOL

olyan jó, hogy itt a tavasz!

Az új őrület a számok.

Már egy ideje képben van, mert a Moszkva nem tudom becsapni, hogy 61-es jön, nem pedig 59-es, de az utóbbi időben elkezdett elég aktívan érdeklődni a számok iránt.

Most ott tartunk, hogy a kódot a kapuban csak ő nyomhatja be, és az emelésen kívül más segítséget nem vesz igénybe. Minden számot ismer, a boltban az árakat mondja hangosan, az összes buszjárat számát, ami szembejön az utcán. Tudja az összes tv csatorna számát (mai állapot szerint a kedvenc a 18 (Filmmúzeum) és a 116 (BBC)) vajon miért??? A múltkor a fogaskerekűn az volt, hogy 66. Azt mondja, Nina, hatvanhat. A másik kocsin az állt, 56. Mondom neki, Mumu, ha a 6 és 6 66, akkor az ott mi? Azt mondja, 5 és 6 az ötvenhat. Nagyon durva, már nem csodálkoznék, ha elkezdene összeadni osztani-szorozni egyik délután. A rajzolótábláján rajzolt neki az apja egy nagy kapukód-táblát, azt nyomogatja egész nap, illetve az összes használatban lévő telefonnal számol non stop.

Sztem pár hét múlva egyedül telefonál majd, mert ma már azt kérdezte tőlem reggel. Nina mi a telefonszámod? (Kezdődik.)

Pupikám, ezt Neked kellene elmeséljed.

Mumut eddig nem érdekelték a dalok, de az utóbbi időben rákattant a dalokra, mondókákra. Kis sutyi, mert egyszerre csak azzal rukkolt elő, hogy ő tulajdonképpen tudja az összes szöveget.

Eddig kicsit félénk volt, először csak sötétben énekeltünk elalvás előtt, max. a kádban, de tegnap azt mondja nekem.

-Pupit felhívom számítógépen.

-Mumu, nincs otthon Pupi, itt a telefonom, hívd innen.

Kitépi a kezemből a telefont, és torkaszakadtából elénekli a Brumbrumbrúnót.

- Mumu, várd meg, míg felveszi a Pupi, mikor mondja, hogy halló, akkor énekelj.

Egyszer csak hallom:

-Halló. Brum brum Bruno.... 2x egymás után. Szegény Pupi köpni-nyelni nem tudott a háttérben. És kész.

Így aztán előre elnézést minden ismerőstől. Jönnek a tavaszi dalok.

Pénteken megtudtuk, hogy szombaton nosztalgiajárat közlekedik a Moszkva tér  - Szép Ilona kocsiszín között. Aki ismeri Mumut, tudhatja, hogy az év egyik eseménye következik. Szombaton reggel hatkor keltünk (na nem ezért) de nagyon lassan telt az idő 9:50-ig. Ti. akkor indult az első nosztalgiavillamos. Mumukám ötpercenként kérdezte, hogy mikor indulunk a Moszkva térre, vette a cipőjét a harisnyára, de Nina, mi lesz ott??

Hát volt is nagy örömködés. Nemcsak a tény, hogy régi villamoson megyünk a 61-es vonalán, hanem mikor rádöbbent, hogy a villamosunk behajt egyenesen a kocsiszínbe. Megnéztük, hol alszanak a villamosok, ki volt állítva kb. 8 féle, fel lehetett szállni mindegyikre stb. Rengeteg gyerek, érdeklődő, nem is tudom, mi lehetett ott délután, mindenesetre megnyugodtam, hogy vannak mások is a kisfiamon kívül, akinek kattan egyet valami a villamos láttán. Volt ajándékbolt, kiállítás, be lehetett menni a villamos alá, és a gyerekek nonstop csöngettek a vezetőfülkében, így jó kis hangzavar is volt hála istennek. Nagy élmény volt, bár Mumu azóta is azt hajtogatja, hogy ő beteg lett a villamosoknál, de legközelebb már nem lesz az. (Tényleg meg van fázva, de sztem már előtte történt, inkább ott jött ki). Az esetet azóta is emlegetjük, méghozzá: Nina hol voltunk tegnap? És akkor el kell meséljem az egészet... Az esemény szórólapja és a jegy szigorúan falra felragasztva!

Kép nem sok készült, videó annál inkább, viszont nem tudom, hogy kell felrakni a gépre.

Parókában:

hazudik.

rendszeresen.

Ha például rosszat csinál, akkor gond nélkül azt mondja, hogy az a Méma volt. Teljesen mindegy, hogy miről van szó, a Méma, aki összefirkálta a falat, aki kiöntött valamit a földre, aki az almalébe beleöntötte a tejet, aki apa lemezeit kiborította.

De vannak más jellegű hazugságok is, ezt még nem tudom mire vélni.

Tegnap a papánál voltak, és mikor hazajöttek, megkérdeztem, milyen volt? Erre szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy ő nem volt a papánál, ő egyedül volt otthon addig. Hm.

Hát ezzel az ünnep téma azóta is porondon van.

Tegnap.

Mumu: ma milyen nap van?

Én: kedd.

Mumu: holnap milyen nap lesz?

Én: szerda

Mumu: szerdán nem megy Nina dolgozni.

Én: de, megyek Mumu.

Mumu: nem, holnap ünnep van.

Végül is mindegy, az a lényeg, Nina ne menjen dolgozni...

Tegnap sajnos eltűnt, amit írtam, megpróbálom még egyszer összeszedni a gondolataimat.

Ugye a hétvégen Ági mamánál jártunk, ott sok új dologgal gazdagodtunk.

Kapott Mumu 2 fecskendőt, teljesen oda volt tőle. Egy fehér, és egy kék, a fehérrel fürdünk is, nagyon klasszul lehet vele Nina fejét lespriccelni, de a kék is jó. Egész nap kapjuk az injekciókat, legyen szó bármilyen testrészről. Kettő olyat kaptam a kézfejemre, hogy be is varasodott. :) Na, nem baj, én is osztogatom a jóságinjekciókat!

A másik nagy öröm volt, hogy Mumu piros ruhatára ismét bővült. Kellett volna látnotok a fejét, amikor meglátta a 3 piros nadrágot, ill. 4 pólót. (Ja, és az egyiken Bob a mester van!). Annyira örült, hogy először az Ági mamát kedte el ölelgetni és puszilgatni, aztán engem, de valóban úgy viselkedett, mintha álmai játékát kapta volna meg. Mondanom sem kell, azóta le sem lehet venni róla az új cuccokat. Nem is tudom, hogy fogom kimosni. Lassan az egész ruhatára piros lesz, de istenem, ha neki az tetszik?

Nos, mi történt a hétvégén?

A rengeteg villamosozás, 59-es, 61-es, 18-as stb. megtekintése, megállóinak felsorolása mellett megtudtam, hogy Pupi is játszik A palota ékkövében. Szombatra már Ági mama is szereplő lett, merthogy ő egy doktornéni.

Szombaton apa elment Pécsre, végre, elmenni dógozni! Ám Mumu reggel, mikor nem találta az ágyban, kétségbeesett, apa hó van? Mikor jön haza, milyen vonattal? Annyira hiányolta az apját, akit máskor lazán elküld dolgozni, hogy mikor nekiálltam rántottát csinálni, 20x elmondta, hogy apa kell, hogy csinálja, mert csak az a finom. Na, azért elfogyott ez is:)

A legjobb amúgy az egészben az volt, hogy Nina nem megy dolgozni. Minden reggel és este ennek örültünk. De miért nem megy Nina dógozni?? Mondom neki, Mumu ünnep van. Senki nem megy dolgozni. Akkor jön a húsvétinyuszi? Nem, Mumu, az egy másik ünnep.

Nem volt szép dolog, de imádom ! :) Tegnap reggel 6:50; így fogadott a szobájában, majd várta a karamellás tejét.

Alvás előtt szoktam egy kicsit könyvből olvasni Mumunak, ez általában a Hófehérke, vagy Heléna, néha Thomas mese. Az új kedvenc viszont, Zsuzsi most figyelj, egy 2008-as német nyelvű kismamújság, asszem még Baselből hoztad. A dolog odaáig fajult, hogy tegnap este németül kellett neki felolvasnom a cikkeket. Azt mondta, nem baj, és élvezettel hallgatta. (A cikk arról szólt, hogyan dobjuk fel a fürdést, de sztem a vizes hajú kislány képe miatt volt rá ennyire kíváncsi.) Amúgy is, hogy lehet, hogy valakinek vizes lesz a haja fürdéskor????

Ezután lekapcsoljuk a villanyt, és a sötétben kért még egy mesét. Az általában utazós. Az esetek nagy részében Pupihoz kell menni metróval és 85-ös busszal, de tegnap azt kérte, hogy "Mumu menjen Ninával a dolgozóba". Először elmondta, hogy mit akar hallani, majd én elismételtem. Az egészből annyi az érdekes, hogy 116-os busszal kell menni a Dísz térig, persze közben a megállókat elmondani, a munka abból áll, hogy tortalaptortát eszik itt mindenki egész nap a büfében, legyen szó reggeliről vagy ebédről, Nina telefonál, aztán már a búcsúzkodás, megyünk is haza. De mivel! Hát 18-as villamossal. Ezt még nem mondtam, de minden nap azt kell otthon füllentsem, hogy 18-as villamossal mentem haza, mert mindig megkérdezi. Szóval a mese vége, megyünk haza 18-assal, Timi leszáll a Déli pályaudvarnál, mi pedig megyünk tovább a Moszkva térre.

az utóbbi hetek, napok történései alapján úgy döntöttem, hogy elkezdek egy listát írni arról, hogy miket kell feltétlen az első zsebpénzedből visszafizetned nekem.

A csönd mindig gyanús. Leendő anyukáknak üzenem (hihi), hogy erre különösen figyeljenek oda.

Tegnap is gyanús lett a csönd, bár először nem gondoltam, bilin ülve bármi történhet. Hát tévedtem. Mumu belecsurgatta a bugyijába, illetve le a földre a hajfestékemet. Persze ezután nagyon összeakasztottunk a bajszunkat, mosolyszünet is volt, rám sem mert nézni egy ideig...

Pár nappal korábban szintén gyanús csend, szintén fürdőszoba, akkor majdnem egy liternyi folyékony szappan csurgott le a lefolyón. Megkérdeztem miért is, a válasz rövid volt: nem tudom.

Pár héttel ezelőtt egy fél üveg béres cseppet öntött az üdítőjébe. (Egy perc figyelmetlenség reggel, a már említett csend...) Még jó, hogy nem itta meg.

Ami még hirtelen eszembe jut, az a hajvasalóm, aminek nem ártott az sem korábban, hogy egy fél napot ázott a felmosóvödörben, kibírt mindent. Egészen addig, míg Mumu kezelésbe nem vette. Na ennyit erről, azóta vettem egy újat. (Köszi Zsuzsi.)

A széttépett könyvekről, kiöntött sóról, lisztről, cukorról stb. nem is beszélek...

Mumu kedvenc sütije mostanság = piskótatekercs

Minden reggel mikor indulok a munkába, elmondja, hogy hozzak neki tortalaptortát, telefonon is többször figyelmeztet a tényre, hogy komoly elvárásai vannak velem szemben, hazaérkezéskor pedig sokszor köszönés helyett: Hoztá tótalaptótát?

Persze ebből jön a többi egymillió kérdés. Ha nem miért nem, ha igen, hol vettem, miért, miért kellett érte fizetni, mi van benne. Itt következik az újabb egymillió kérdés, hogy miért van benne tojás, miért van benne liszt, miért van benne cukor, miért van benne lekvár.... és még sorolhatnám.

Most eszembe jutott, gyorsan le is írom:

Mumut nagyon érdekli a tampon. Már többször megtalálta a táskámban, fürdőszobában. Megkérdezte persze, mi az. Mumu a Ninának fáj néha a hasa, és ez arra való. Ezek után megyek be a fürdőszobába, ahol a köldökébe nyomkodja a tampont, merthogy neki is fáj a hasa:)

UI.: Nyúlkál a táskámban, kihúz egy betétet, kinyitja, majd megkérdezi: Ez kinek a pepuja?

Hétvégén átmentünk Mumut dögönyözni, mondtam neki párszor, hogy Na mivan cukiság?

Egyszercsak megszólal az anyjának:

- Nina, én cukor vagyok!

- Cukor? Milyen cukor? Kristálycukor?

- Igen.

Mumu  motorozik a lakásban, azt halljuk a konyhából: "Büdös életbe megálló". Továbbmegy a szobájába, ott már azt kiabálja: "basszuskulcs megálló". Szégyenlem magam, ezt már nem bírtam ki nevetés nélkül (a többiek sem...), persze rögtön veszi a lapot, a következő megálló már: "k..va életbe megálló".

Mumu vigyázz lépcső!

Tudom dom-dom-dom.

https://www.youtube.com/watch?v=e9eBYXKV_ME

A pepu alap, anélkül nincs élet. Nagyon nagyon ravasz trükköket kell kitalálni a mosásához. Második kellék Thomas, de legalább már nem nyikorognak a kerekei éjjel. A harmadik pedig az éppen aktuális kedvenc tárgy, mint pl. könyv, fogkrém, fogkefe, hintőpor, paradicsom... heti váltásban.

ÉS ha már alvás, ez a mondat jópár hete mindig elhangzik esténként:

"Apa elmenni dógozni!" Elmaradjon a pusziparádé!"

"Nem jó éjszakát, jó reggelt"

A legjobb viszont: "Nina, én nyitott szemmel alszom" (mikor este 11-kor még nem akart aludni).

Egy - megérett a meggy.

Kettő - Megérett az alma.

Három - Megérett a banánom.

Négy - Nina mi négy?