Na, megtörtént!!! Pupinak hála, levágtuk Mumu haját! Nagyon ügyes volt! Őszintén szólva nekem jobban tetszett a hosszú, de ebben a nagy melegben jobb ez így, majd megnő!

 A legcukibb az volt, hogy miután levágtuk, nem merte megnézni. Eltelt egy csomó idő, amikor azt láttuk, hogy futkározás közben úgy fut el a tükör előtt, hogy azért odasandít!

Régen írtam már, úgyhogy most belecsapok a mibeis.

Ugye óvoda kipipálva, kíváncsian várjuk a szeptembert. Sok mindent kell még addig tanulni, és ezt Mumu is tudja. A legfontosabb a kaki téma. Nem mindenki ismeri a sztorit, röviden felvázolom az előzményeket. Tavaly nyáron nagyon ügyesen leszokott a pelusról, éjszaka sem kell már, azóta sem, viszont kaki ügyben lettek kisebb problémák. Úgy kezdődött, hogy nem szólt, hogy bilibe nem megy a dolog, visszatartotta, ennek pedig az lett a következménye, hogy kitágult a végbele. Paraffinolajjal, laevolac-kal és társaival megoldottuk a helyzetet, az utóbbi időben nem is igen volt ezzel probléma. Viszont csak és kizárólag pelusba hajlandó kakilni, meghozzá állva. Bármit mondhatunk neki, kipróbáltunk már mindent, megmutattuk, kértük, zsaroltuk és próbáltuk megvesztegetni, mindenre az a válasz, hogy ő csak pelusba tud állva. Sőt, egyik nap azt kérdeztem tőle, hogy Mumu mi lesz veled így az oviban? Erre azt válaszolta, hogy majd visszatartom. Tehát első számú feladat ez lesz. Ezután jön az egyedül evés biztonsággal, az öltözködés és társai. Mindenesetre nagyon megkönnyebbültünk a hír hallatán.

Telefon. Az új őrület a telefonálás. Illetve nem a beszélgetés része, hanem a tárcsázás. Már korán reggel azzal kezdi, hogy én most felhívok valakit. Mondom kit. Pupit. Mumu, Pupi alszik még ilyenkor. Akkor Ági mamát. Ági mama dolgozik, nincs otthon. És addig erősködik, hogy fel kell hívni valakit, diktálom a számot, ő nyomja, már a csengésnél kiabál, hogy hájjó, hájjó én vagyok az. Onnantól kezdve pedig már nem olyan nagy a lelkesedés. A munkahelyi számomat már tudja kívülről, Pupi a tiéd első 4 számjegyét, onnan kell egy kis segítség, Ági mamáét odáig, hogy 06 28. Volt telefonközpontos a családban????? Tegnap este Ági mamát akarta ezerrel hívni, mondtam neki, Mumu, az Ági elment a Pisti bácsival biciglizni, nincs otthon. Azt mondja, nem baj, beszélek Babukával akkor. Az a szerencse, hogy ingyé van a telefonálás.

Ja. Viszont az sms nem. Reggel töröltem a telefonomból a kimenő smseket, mikor mit láttam??? 4 db sms, azaz mms az Adriennek (már megint), abból 3 db az asztal széle lefotózva, viszont a 4. az a fotó, amit pár hete készítettem a Mumuról a Rómain. Áll velem szemben, letolt nadrágban és pisil. Ugyan Adrienn mit szólt a dologhoz?

Több időm sajnos nincs most, de holnap foly. köv.

Most jöttünk a postáról, Mumu szeptembertől ovis lesz :)))

Hát ez valóban nehéz szülés volt, de hab a tortán, hogy a végén mégiscsak a Fillér utcai oviban kaptunk helyet, amire aztán végképp nem számítottam.

Köszi a drukkolást, a család, barátok, és a kolléganők türelmét, mert ezzel fárasztok mindenkit kb. 2 hónapja, de megérte :)

Sajnos nem sikerült a videófelvétel, de új barátai vannak Mumunak: a csigák. Hétvégén Gödön voltunk. Felhozott a teraszra kettőt. Lerakta a földre, lefeküdt mellé, és hosszú-hosszú percekig nézegette, nyúlkált a szeméhez, nyomogatta, fogdosta stb. Egyszer csak azt hallom: hogy hívnak, hogy hívnak, hogy hívnak. Ne félj, csak én vagyok az!

Pénteken gyereknapot tartottunk. Edina is hozta Levit, sajnos Ági mégsem Mátét, mindenesetre nagy nap volt. Már előző este akkora volt az izgalom, hogy nem ment könnyen az elalvás, reggel pedig már fél hatkor pizsamában kirohant az ajtóhoz, hogy akkor ő most megy dolgozni. Minden nagyon szupi volt, ügyesek voltak a fiúk. Ha nem lenne pénzünk ennivalót venni, biztosan behoznám a gyereket a munkahelyemre, mert annyi, de annyi csokit-kekszet-túró rudit-üdítőt stb. kapott, hogy több hétre lenne (lett volna) elég. Na jó, ez tényleg kivételes alkalom volt.

A lyukasztó és a tűzőgép volt a fő napirendi pont, de a Timi tilitoli kocsija is ismét nagy sláger volt. A másik fénypont az üvegajtó, ami akkor nyílik ki, ha a kártyát használod. Vetekedtek a fiúk, ki nyissa ki az ajtót, és ugyanez a liftnél is.

Hazafelé sajnos eltörött a mécses, 18-as villamos ide vagy oda, addigra nagyon elfáradt. De csak a szépre emlékezünk!

Na jó, túléltük, itt egy pár kép:

Eddig jól viselkelkedtem, de most már elkezdek rossz lenni.

Alvás előtt, fekszünk az ágyban, sötét van.

- Ki kell menjek apához!

Kirohan... majd azt mondja:

- Ha haragszom, akkor haragszom, de ha szeretlek, akkor nagyon szeretlek.

És visszajön mellém a kiságyba.

Na ez sem a legvidámabb történet de tanulságos.

Az elősztori annyi, hogy ugye tavaly nem vették fel Mucit a bölcsibe helyhiányra hivatkozva. Még tavaly nyáron felvettem a kapcsolatot az ovival, ahová tartozunk (Fillér u.), akik összesen 3x ígérték meg, hogy a gyereknek mindenképp lesz helye szeptember 1-től. Na ennyit az ígéretekről, mert persze nem vették fel! Hideg zuhanyként ért a hír, mikor az apja felhívott, hogy van egy rossz híre. Ugye nálunk az a helyzet, hogy apa maradt otthon a gyermekkel kényszerűségből, én pedig dolgozom, de ez koránt sem egy jó megoldás. Apa nem tud semmit sem csinálni, így többek között pénzt keresni is nehéz, és a gyereknek is 3 évesen úgy gondolom, hogy szüksége van a közösségre.

Az elutasító levél után természetesen felhívtam az ovit. Anyuka, ne idegeskedjen. Köszi. Fellebbezzen. Jó. Megírtuk, elmentünk, valóban kb. 100 gyereket utasítottak el. Egy flegma akárki átvette a levelet, olyan, aki a padlásra jár röhögni. Ezek után biztos ami biztos alapon elfaxoltam a jegyzőnek, és az önkormányzatnál egy nőnek, akinek a neve mellé az volt írva, óvodai felvételi ügyek. Ő legalább pozitív volt, rögtön megnyugtatott, azt mondta, hogy ígérni nem ígérhet semmit, de megpróbál minden megtenni az ügy érdekében. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, kb. két hét múlva várható a határozat.

Azt tanácsolom minden pocakos és már nem pocakos ismerősömnek, hogy már most kezdjen el intézkedni. Nem tudom, hogy csak a mi kerületünkben ennyire rossz a helyzet, de szégyentelen az egész. Kíváncsi lennék, és remélem, nem kell már feltennem a kérdést, hogy azokat a gyerekeket, akiket felvettek, milyen alapon vették fel, milyen szempontok alapján. Sajnos Magyarország a csókosok országa, itt akkor lehet érvényesülni, vagy elérni valamit, ha ismerősöd van. Vagy menjek oda az óvodavezetőhöz, és szégyenszemre dugjak a zsebébe egy borítékot?????

Az aztán meg dupla szemétség a dologban, hogy a gyerek már hónapok óta várja az ovit, rendszeresen el kell menni megnézni, bekukucskálunk a kapun, és kérdezget, hogy mit csinálnak ott a gyerekek stb. Szeptemberben majd mondjam neki, hogy bocsika kisfiam, sajnos mi nem tartozunk a szerencsés emberek közé?

Remélem, hamarosan jobb hírekkel jövök ez ügyben.

Jó régen nem jelentkeztem, de igyekszem most beszámolni az elmúlt pár hétről.

Ott tartottunk legutóbb, hogy voltunk Dunaújvárosban a Parázs-Varázs nevű rendezvényen, Edina, Zselé és Levi meghívására. Timi és Balázs hozott-vitt minket, jó idő volt, szuper kaja, sütés-főzés, a gyerekek rohangáltak, a felnőttek pedig rendesen öntögették magukba a söröket. (Kivéve Timit, aki nemcsak a vezetés miatt nem ivott, hanem a pocakjában erőteljesen növekvő jövevény miatt.) Mumu annak ellenére, hogy fél 6-kor kelt aznap, nagyon jól bírta a gyűrődést, egyedül az autóban voltak kisebb nyávogások, de fogjuk rá arra, hogy nincs hozzászokva az autóban való utazáshoz. Bár hozzátenném, amint beértünk Budapestre, és meglátott egy villamost, már nem volt semmi probléma. A sláger továbbá (és azóta is) a szappanbuborék-fújó volt. - Nina, de miért vett Edina piros szappanbuborékot? Na ez a kérdés kb. 1000x hangzott el. - Hát azért Mumu, mert Edina is tudja, hogy te a piros színeket szereted. Mindenesetre megtanult végre szappanbuborékot fújni, sőt, játék a játékban, itt már nem a fújásról szól a történet, hanem, hogy utána el kell kapni a buborékot a fújóval. (thx Levi)!

Volt még Mumu Ági mamánál is, 3 napot, ez egy real premier volt, azt hiszem, hogy a kifelejezetten rossz idő ellenére jól sikerült a kirándulás, mert Mumu nem akart hazajönni. Azon kívül, hogy a nagymamámmal (alias Babuka) kifejezetten ellenségesen viselkedett, minden nagyon szupi volt. Amikor hazajött, megkérdeztem tőle, hogy miért viselkedett így a Babukával, azt mondta azért, mert azt szeretem, ha csak Ági mama van ott, és más nem, mert akkor van nyugalom. Na szép.

Beindult a gödi szezon is végre. Most 3 napot voltunk ott. Sőt, Mumu már csütörtökön kiment a mamával. Kaptunk a szomszéd Katitól (Mumu szerint szomszéd kaki) egy tök jó kis műanyag homokozót, amiből egy tök jó kis medencét csináltunk. Mumumarci abban töltötte a hétvégét. Voltunk halazni, ez a főattrakció, fincsi a hal, a sör, az almalé, és mellesleg a helyhez tartozik egy bekerített játszótér is! Annak ellenére, hogy nagyon, nagyon meleg volt, és ennyi szúnyoggal még életemben nem találkoztam, jól éreztük magunkat. Mumu szereti a szúnyogokat. A Ninát és a szúnyogokat. ??? Kb. 100 csípés van rajta, de azt mondja, őt nem zavarja, szereti szúnyogokat.

Nem kifejezetten nyári téma, de elkészült végre a fürdőszoba. Csaptelepek cseréje, bojler, wc-tartály, szóval minden. Gondolhatjátok, hogy ez egy mekkora dolog. Jött a Gábor, és a Mumu annyit, de annyit segített neki! Na most azóta csak a Mumu nyithatja és zárhatja a csapokat. Egyik éjjel fél négykor arra ébredtem, hogy sír szegény. Mi a baj Mumu, ne sírj! Én szeretném elzárni a csapot! Ja, bementünk a fürdőszobába, kinyitottam a csapot, tessék Mumu, zárd el. Elzárta. És aludtunk tovább.

Álomról jut eszembe, hogy egyik reggel azt mondja a Mumu ébredés után: Azt álmodtam, hogy a fekete telefonomon hívott egy néni, csöngött csöngött de nem tudtam felvenni. Zabálnivaló.

- Mumu, gyere elmegyünk a büfébe, eszünk egy virslit.

- Nem, köszönöm, nem eszek virslit, egész nap csak iszogatok.

Szöveges beszámoló folyamatban, viszont a képek a dunaújvárosi Parázs-Varázs nevű események készültek, ahol levezettük a felesleges energiáinkat (ami még megvolt) szombaton.

Hétfőn jöttünk haza busszal Gödről, és előttünk ült egy anyuka az 5 éves kisfiával. Persze a két fiú rögtön kiszúrta egymást, így beszélgetni kezdtünk. Anyuka 5 perc után megcsodálta Mumu fogsorát, és panaszkodott, hogy náluk milyen nehezen megy a fogmosás. Na akkor gondoltam, hogy posztolok egyet a témában.

A kisfiú nem szeret fogat mosni, így gyorsan elmeséltem az anyukának, nálunk milyen praktikák voltak (vannak) ez ügyben, ugye egy darabig nagyon érdekes a fogmosás a kisbabafogkefével, de később már nem olyan egyszerű.

Először jött a fogtündér. Na, ez hosszú időre bevált. Fogmosás előtt 2 oktávval magasabban elkiabáltam magam, hogy "gyere fogtündér", Mumu jött, mosta, mint a nagykönyvben. Időnként megkérdeztem a fogtündértől, hogy "szépen mossa a Mumu a fogát?", és ha igen, akkor nagyon nagyon megdícsérte őt.

Ezután jött az az időszak, amikor rögtön kedve lett hozzá, mert nem azt mondtam, hogy gyere fogat mosni, hanem: "melyik fogkefével szeretnél ma fogat mosni?". A kínálat elég nagy (jelenleg is 5-6 féle), de attól, hogy választhat, máris kedve lett hozzá.

Amikor már ez sem volt elég érdekes, éppen letörött a csempéről a szappantartó, és ott maradt 3 apró lyuk. (2 szem egy száj). Na, onnantól kezdve jött a "és mit néz a rozsda?". "Hát Mumu azt nézi, hogy milyen szépen mosod a fogad." És odaállt elé, és mosta, mint a nagyok.

Na a legújabb, hogy kiszúrta magának az m2-n a tv macit, mert ugye az is mossa a fogát, viszont a zenei aláfestést én biztosítom hozzá. Énekelnem kell közben folyamatosan, hogy: tötörötötöröttö tö röttötöttöttő rötötöttö tö....

mókás.

Szerintem a következő az lesz, hogy kedvenc állatainak is meg kell majd mosni a fogát, tegnap szegény alligátor már megkapta a magáét a kisbabafogkefével.

Tegnap, mikor hazaértem a munkából, mondom a Mumunak. Képzeld Mumu, gondoltam Rád hazafelé, mert láttam egy piros Minit, aminek fehér volt a teteje. És hol látta Nina? A Várfok utcában. De Nina 18-as villamossal jött haza!!! Ja, mondom, tényleg, az még reggel volt.

Nem lehet átvágni.

Ez sem vidám, de annyira aranyos, hogy le kell írjam.

Meghalt a papa. Sokáig gondolkodtunk, hogyan is lehet egy három éves gyereknek ezt elmagyarázni, de a sorsra bíztuk. Amíg a papa a kórházban volt, minden nap mikor hazaértem a munkából, apa elindult a papához. Mumu minden nap megkérdzte, hogy hová megy az apa. Minden nap elmondtam, hogy a papához. De miejiért? Hát, mert beteg, meglátogatja. Nem kérdezett semmi többet, nem kérdezte soha, hogy hol a papa, semmit. Viszont minden beszélgetésünket hallotta, minden telefonálást hallott, azt gondolom, hogy a maga módján teljesen tisztában volt a történésekkel.

Aztán meghalt a papa. Péntek volt, Mumu péntektől hétfőig nem evett, nem kakilt, és minden éjjel bepisilt. Másnap, szombaton szép idő volt. Felmentünk a fogaskerekűvel a Széchenyi-hegyre. Elindult a fogas, hirtelen berepült az ablakon egy galamb, odarepült hozzánk, aztán leült a lábunknál, és több megállón keresztül csak ott ült, ült és nézett minket teljes nyugalomban. Nagyon, nagyon megható és misztikus élmény  volt. Nem tudom miben hiszek, de ennek biztosan van üzenete.

Még aznap este néztük a tévében a mesét, fürdés után, egyszer csak azt mondta nekem, hogy Jenő papa küldött nekem egy pudingot. Megkérdeztem, mikor. Hát most. Vaníliás pudingot. Ez is furcsa volt.

Ez után egy jó darabig csend volt, hiába mentünk fel a papa lakásába, vagy beszéltünk róla, ő nem kérdezett. Aztán nemrég megkérdezte az apját, hogy hol a papa. Apa elmondta neki, hogy a papa elment, oda ahol a szülei is vannak stb. Délután el is mesélte nekem, hogy nincs többet Jenő papa, mert nagyon öreg volt.

Egyik este virslit ettünk. Fogta a kezében a csomag virslit, 6 darab volt benne. Mondja, egy Nináé, egy apáé, egy Mumué, egy Mémáé, egy Jenő papáé :)

Aztán amikor a temetésen a papa számmániájáról beszéltek, rájöttem, Mumu ezt csak tőle örökölhette!

A legújabb:

- Nina, kocsmába szeretnék menni!

(hm???)

- Nina, Szent János kórházhoz, ahol almalevet lehet kapni!

Remélem, az oviban ezzel nem fog dicsekedni!

Lakik a sarkunkon pár hajléktalan, nem szeressük őket, koszosak, büdösek, szemtelenek, és trágyadombot csinálnak. Az egyiknek van egy öreg, bozontos kutyája is, sajnos többször láttam már, hogy veri szegényt. Megpróbáltam nem reagálni, nem megjegyzést tenni stb. Egy ideje megfigyeltem, hogy ha közelítünk a csövik felé, Mumu a kézfejemet az arcához szorítja, amíg el nem megyünk mellettük. Először nem értettem, megkérdeztem, mit csinál. Azt mondta, hogy puszilgatom Nina kezét. De most rájöttem, hogy a kis Muci fél a csöviktől, ilyenkor bújik, és még véletlenül sem néz rájuk. Tegnap aztán kifaggattam, mi is a baj. Nem akartam a szájába adni az én véleményemet, de csak kibökte: fél a bácsiktól, és nagyon büdik. Később a Moszkván körbefogott minket a zebránál egy hasonló társaság, szegénykém annyira megijedt, hogy kétségbeesett sírással rángatott ki a zöldre váró gyalogosok közül. Ez egy alapjában véve vidám blog, de vannak olyan dolgok, amiket nem lehet kikerülni, és a gyerek életére hosszútávon egészen biztos hatással vannak. Magam részéről bőven tini voltam, mikor először találkoztam testközelből egy hajléktalannal. Semmi gond nincsen ezzel, a világ minden nagy- és kisvárosában vannak csövik, mégis, nagyon nagyon borzasztónak találom, hogy a 3 éves kisfiamnak naponta őket kell néznie, szagolnia, kerülnie, nekem pedig válaszolnom kell a kérdéseire, hogy miért büdös a bácsi, miért itt lakik stb. Persze nem lehet, és nem is szabad burokban nevelni a gyerekeket, de ettől és a hasonló szituktól szeretném akkor is megóvni (amíg lehet).

Úgy néz ki, hogy ezt én már soha nem tudom magamról lemosni. Tudja, hogy apát hogy hívják, tudja a saját nevét, de ha rám kerül a sor, mindig ide lukadunk ki.

Átestünk a ló másik oldalára köszönés ügyben. Eddig ugye nemhogy nem köszönt, hanem még el is kiabálta magát, hogy "nem köszönök". Pár napja szépen és hangosan köszön, és közben olyan büszke magára, hogy csak na. Tegnap sétáltunk a piac környékén, közeledtünk az újságárus nénihez, direkt nem mondtam semmit, kivártam, hogy mit csinál. Szóval odaértünk, elengedte a kezem, és azt mondta: "Én most ide bemegyek köszönni." S fogta magát, bement köszönni. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Néni úgy meglepődött, hogy először meg sem tudott szólalni, aztán elsprintelt egy kindertojásért a szomszédba:)

Autóban. Megyünk kirándulni Pupival.

Kompon Vác felé.

Ági mama röhögőgörcsöt kapott.

Barátommal, Krisztiánnal.

Hát, vettem egy tűzpiros körömlakkot. Az az igazság, hogy teljesen spontán vásárlás volt, mosóporért mentünk, megláttam, és azt gondoltam, 119 forintért ezt most megveszem, bármi is történjék. Na de nem gondoltam legmerészebb álmaimban sem, hogy ennek az apróságnak mások még jobban örülnek. Mumukám napok óta nézegeti az üvegcsét, már ezért megérte, de mióta kifestettem vele a körmeimet, teljesen készen van tőle. Nézi, nézi, majd azt mondja: Nina, nagyon szeretem a piros színeket! Tegnap este pedig elalvás előtt az összes ujjamat végigpuszilgatta egyesével! Hát ez van. Több nem is kell a boldogsághoz...

Több, mint két hete nem jelentkeztem, úgyhogy itt az ideje, hogy pár sorban beszámoljak a napi eseményekről.

Mumukám él és virul, és elmúlt 3 éves. A köszönés még mindig nem az erőssége, bár néha szia helyett rákiabál az illetőre, hogy köszönöm. Tegnap bementünk a kisközértbe, ahol hangosan és érthetően már az ajtóban elkiabálta magát, hogy sziasztok, majd kifelé ugyanez. Az összes alkalmazott felnézett, és láttam a tekinteteken, hogy teljesen ledöbbentek. Ugyanez hazafelé is, a Fillér utcán jött szembe egy lakó a házból, hát Mumukám akkora sziát kiabált, hogy a csajszi még vissza is fordult. Szóval haladunk. Mindenesetre a két éves állapothoz képest ez már egy nagy eredmény, mert ezt a kisfiút szerintem már úgy ismerik a környéken, hogy "ő az, aki nem köszön".

Születésnap megvolt, elég csöndesen zajlott, más okokból kifolyólag, de erre most és itt nem térek ki. Mumukám nagyon várta a napot, kapott pár apróságot, mindennek nagyon örült, de a legnagyobb sikert a szülinapi torta a 3-as gyertyával aratta. Technikai okokból vacsi utánra időzítettük, bent nézte a tv-t, mikor betoppantam a tortával a nappaliba. Hát akkora örömöt! Teljesen kész volt tőle, azóta is minden fürdéskor epres habos szülinapi tortát süt a kádban.

Várok egy posztra Zsuzsitól, de úgy látszik hiába, leírom, mielőtt elfelejtem. Zsuzsi eljött felköszönteni Mumut, játszottunk stb. ülünk a nappaliban, Mumu rohangál fel alá, egyszer csak odarohan a Zsuzsihoz, beleugrik az ölébe, ránéz, és azt mondja: "Mit keresel itt?" Annyira, de annyira vicces volt ez élőben, kis nyuszifül a nagy rohangálás közben szerintem elfelejtette, hogy Zsuzsi ott van, és így fejezte ki meglepettségét.

Fürdés után megkérdeztem:

- Mumu, nem vagy éhes, nem ennél még egy kis sajtostésztát?

- Nem.

- Akkor pucoljak egy almát?

- Nem, köszönöm, otthon ebédeltem.

!!!

Tegnap voltunk a védőnéninél a három éves "vizsgálaton". Egy hete készültünk rá lélekben. Tudtuk, hogy lesz látás- és hallásvizsgálat, beszélgetés, de igazság szerint féltem tőle, mert Mumukának nincsenek túl jó emlékei a Rét utcából. Hát el is jött a nagy nap, állítólag egész nap már készült rá, és azt kell mondjam, egész ügyes is volt. Legalábbis a védőnő azt mondta, hogy sok gyereknél csak többedik nekifutásra sikerül minden vizsgálatot végigcsinálni. Mumumarci egy igazi hős volt, látszott rajta, hogy rettenetesen fél, és alig bírja ki, hogy ne sírja el magát, de küzdött. A hallásvizsgálat jól ment, minden ok, a látásvizsgálat első része (egy táblán ábrák, fel kell ismerni, hogy mi van rajta) jól ment, aztán mikor a védőnéni hátrament vele, hogy akkor most még egyszer, onnantól kezdve csak azt hajtogatta, hogy nem tudom, nem tudom. Sajnos ezt meg kell ismételni majd egy hónap múlva, bár Mumu azt mondta, hogy most már nem fog félni. Volt súly (14,5 kg) magasság (96 cm) vérnyomás (az is rendben, bár az izgalomtól 123 volt a pulzusa:)) stb stb. Védőnéni megállapította továbbá, hogy beszédhibás a Mumu, hát ez nem volt meglepő, tennivaló nincs ez ügyben, majd pár év múlva visszatérünk rá, ha még aktuális. Amúgy meg mondtam is a néninek, hogy rájátszik, mert simán ki tudja mondani az s betűt, még rendszeresen hemmit vagy temmit mond, a z betűt is tudja mondani, ha akarja, ill. hokninak hívja a zoknit, és gődnek a zöldet. Majd az oviban ez is megoldódik sztem, mint minden más...

Alvási kellékek 2. Múlt héten volt, de rekord.

Tehát: 1 piros Thomas, 1 Mini, 1 villamosos kulcstartó, 3 db pepu, 1 piros könyv (címlap miatt, soha nem olvastunk még belőle), Hüvelyk Matyi könyv utolsó oldalon kinyitva az öreg királynál, Heléna (9. oldalon kinyitva, ahol Heléna mindent felborogat az asztalon evés közben), 1 plüss kenguru, 1 zöld fogkefe, Nina és persze Mumu. De elfértünk!

Mumu amúgy egy vérbeli naturista: legújabb szokása, hogy meztelenül akar aludni. Elalvás előtt rendszeresen leveszi a nadrágot, aztán mikor elaludt, visszaadom rá. Reggelre ismét egy szál himbilimbiben vár. Ugyanez érvényes a délutáni alvásra is, a múltkor is akkor ébredt fel, mikor hazaértem, takarom ki, akkor látom, hogy alul semmi:)