Na, akkor még egyszer. Sajnálom, hogy nem voltam az elmúlt egy hónapban túl aktív, de hát költözés, munka... stb. pedig igen sok mesélnivalóm lenne.

A költözés egész jól lezajlott, bár még napi 100x megkérdezi, hogy miért új a tűzhely, miért új a mosógép, de kezdi megszokni az új légkört. Na jó, azért a jót könnyű megszokni. Furcsa módon a szobáját nem igazán veszi igénybe, játékokhoz (könyvek kivételével) nem nyúl, de jókat alszik, és a lakás többi részén már egész otthonosan mozog.

Az első héten el kellett menni a Káplárba megnézni, mi van ott, nagyon izgatta. El is mentünk, látta, hogy kb. üres, azóta már nem is olyan érdekes.

Ami egy kicsit nehézkes, bár inkább nekem, az az oviba járás. Eddig 5-ös busz volt, 6:15 kelés, 7:00 indulás, Astoria, kicsivel 8 után be is értem pihenni a könyvtárba:) Most nagy kegyesen mehetünk metróval... enyhít a tüneteken, nem mondom, hogy kellemes, de időben jobb és nem is izzadok le már reggel 8-ra annyira. Hát, majd tavasszal jobb lesz, mikor nem lesz már ilyen hideg.

Mikulás megvolt, jó volt. Jött az oviba is, jött a könyvtárba is, bár valakivel összetéveszthette a Mumut, mert ő rossz kisfiú volt, és nem érdemelt meg ennyi ajándékot. De tényleg, más gyereke is Mikulás előtt viselkedik a legcsúnyábban?

Ovis karácsony: szuper cuki ariság volt.

Képek:

Apa lemezei = REGIMENT

Kéz a kézben.... Annát minden nap megvárja Mumu, volt, hogy fél órát vártak rá az ovi kapujában...

Amúgy ezen a lépcsőn háromnegyed óra alatt értünk le :)

Sükösdön jártunk a hétvégén, Ili néninél. Minden nagyon szuper volt, jól éreztük magunkat, hát a hosszú autóúttal még barátkozni kell... de azért nagyon ügyesek voltunk. Sárkányt eregettünk, sétáltunk, bejártuk Baját, és persze a sükösdi búcsú volt a főattrakció. (Thomas-os vonat!!!)

A ragtapaszról bővebben majd máskor... DE nincs semmi baja, csak egy gombostűhegynyi minivar.

Hát akkor tschüss Réka. Új szerelem a láthatáron: Anna. Amúgy is szívescske a jele, adja magát. Réka állandóan beteg, úgyhogy Mumu dobta (nem mintha ő nem lenne az).

Két dolgot fűznék Annához. Tegnap megláttuk a Moszkván az anyukájával, 50 méter távolságból, na olyan futást rendezett, hogy majdnem átfutott a piros lámpánál, csak hogy utolérjük. Sajnos nem sikerült, és ekkor nagyon szomorú volt, majdnem sírás lett a vége. De aztán megbeszéltük, hogy majd elkéri a telefonszámát, hogy esténként felhívhassa. (Képes is lenne rá, Méma, Ági mama és az én munkahelyi számomat már tudja, és hívogat is mindenkit)

A másik dolog Annával kapcsolatban, bár ezt még mi sem értjük igazán, ez az ő játékuk lehet, idézem szóról szóra: Húú, húú, jaj de cukor ez az én kis házigazdám. Biztos még a bőre alatt is pénz van.

?!?!?!?

A fotókhoz annyit, hogy a ragtapasz alatt nincs semmi: fogkefével megsértette a száját belülről, és így gyógyult. 3 napig viselte. (Ezen kívül volt még egy a homlokán, és a lábszárán.) Köszi Zsuzsi.

Azt mondja a Mumu tegnap este nekünk:

"Uraim, Önök a vendégeim egy pezsgős vacsorára!"

MMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII?

valaki szakembert keresne lakásfelújításhoz, van egy jó tippem:

Hétvégén Gödön jártunk. Van a vitrinben egy kép, róla és az apjáról, kb. fél éves lehet rajta. Megkér, hogy vegyem ki a képet. Nézegeti, nézegeti, egyszer csak azt mondja: Nina, én már ott elkezdtem a hülyeséget!

Arra gondoltam, ha már képtelen vagyok egy normális beszámolót írni, akkor megosztom veletek a legfontosabbakat. Méghozzá azt, hogy szeptember óta milyen változást veszünk észre Mumun.

1. Eddig sem volt egy csöndes gyerek, de a szája be nem áll egész álló nap. Az oviig hiába próbálkoztam nála versekkel, mondókákkal, max. annyit mondott, hogy Nina, ne! Most pedig énekel, verseket mond! Nagyon ügyes, itt szeretném megemlíteni, hogy rendkívül gyorsan memorizál, a három versszakot másnap már kívülről fújja. (Tegnap: Virágéknál ég a világ ment, nem viccelek fél öttől 8-ig kb. 200x! De Nina, 1, 2, raaajjjttta!)

2. Evés. Sokan mondják, hogy az óvoda csodákat tesz. A gyerek, aki otthon válogat, az oviban mindent megeszik. Hát ez úgy tűnik, igaz. A hab a tortán, hogy Mumu otthon mindent, de még a nutellás kenyeret is késsel villával eszi ugye, ám az oviban erre nincs lehetőség szerencsére, és kénytelen KÉZZEL ENNI. Amúgy bármikor megkérdezed a gyereket, mi volt az ebéd, azt mondja, leves, és második. Teljesen mindegy, mit ettek, a levesbe  volt répa és tészta, a másodikba husi. Ma reggel megkérdeztem, hogy ki a legügyesebb az evésben? - Hát, például én.

3. Öltözködés. Nagyon sokat fejlődött az elmúlt időben, de van még mit gyakorolni. Pénteken mentem érte az oviba, egész biztosan egyedül öltözött fel az alvás után, mert nemcsak a nadrág volt rajta fordítva, hanem a mamusz is. Bár a zippzárat nagyon ügyesen húzza már fel-le egyedül. Érdekes, hogy a vetkőzéssel soha nincs gondja a gyerekeknek.

4. Az első szerelem, Réka. Ezt már ugyan említettem. Jelentem, a szerelem még mindig virágzik, annyi van, hogy tegnap tudtam meg, a Réka nem szokott az oviban aludni, ebéd után mindig hazamegy. Szegény Mumu pedig ettől nagyon szomorú.

5. Nagy boldogsággal töltött el, de Andi néni azt mondta pénteken, hogy a Bruno volt a mai nap a legügyesebb, legelső mindenben. Remélem, még sokszor hallunk ilyet:)

***

Ezen kívül már tudom, hogy a Kati dada a szentendrei hévvel jár dolgozni, a Batthyány téren száll át a metróra, a Zsuzsa néni pedig 149-es busszal jár. Nem semmi. Nemrég megtudtuk, hogy játékot nem, de könyvet lehet bevinni, na mondanom sem kell, másnap már vittük a Budapest térképet.

Ja, a legújabb, hogy kikeresi a térképen a Budai Gyerekkórházat, és el kell mondani (egymás után 150-szor), hogy Nina velem itt mit csináltak. Amikor végeztünk a csípővizsgálat és a hasi ultrahang részletezésével, akkor jön a következő, ám már borítékolható kérdés, hogy de akkor mikor voltunk a János kórházban. ÉS élvezettel hallgatja.

Na jó, mára ennyi, úgyis jól elkanyarodtam a témától.

hogy hazajön a háromésféléves az oviból, és azt mondja az apjának:

-Nincsen nekem se apám se anyám....

Hát, úgy néz ki, ovi témakörben már nem erőltetem meg magam... inkább belecsapok a közepébe...

Első szerelem viszonylag gyorsan kipipálva: RÉKA. Onnan lehet tudni, hogy itt többről van szó, mint egyszerű barátságról, hogy Réka nevét csak suttogva mondja ki, és olyan zavarva jön közben, hogy megzabálom. Két hétig beteg volt most ugye, de már alig várta, hogy hétfőn menjen, és Rékával találkozzon. Persze közben kiderült, hogy Réka is beteg volt.

Mumu legjobb barátja Fedor. Mumu annyira szereti Fedort, hogy a múltkor nekifutásból úgy megölelte, hogy nem sok hiányzott, hogy sebészet legyen a vége. Nagyon megijedtünk, mikor az óvónéni elmesélte, de azt mondta, semmi agresszió nincs a Brunoban, egyszerűen csak túl hevesen zárta karjai közé kis barátját. Még jó.

Mumu nagyon szeret oviba menni, mikor beteg volt, és otthon kellett maradni IPIvel (mostanába így hívja az apját), nagyon szomorú volt, hogy nem mehet.

Egyik reggel vittem az oviba, azt mondja nekem útközben:

-Nina, ugye ma megint itt alhatok?

-Hát persze.

Na erre egy akkora ölelést kaptam, mintha egy fél játékboltot vettem volna.

-De Nina, este mikor alhatok itt végre? És akkor hogy fürdünk?

Lelkesedésből nincs hiány.

A másik dolog a költözés. Mivel nekünk is ezzel telnek a napjaink, Mumu is ezzel foglalkozik nonstop. Minden 2. mondat így kezdődik:

-Amikor majd papánál lakunk...

Egyesével végigkérdezi a tárgyakat, hogy azt is visszük-e majd az új lakásba. Vagy éppen álmodozik, hogy a Mumu szobája biztos piros lesz, a konyha is piros lesz, és piros tévéje lesz. Hát, tévé az nemhogy piros nem lesz, de más színű sem :) A szoba sem lesz piros, a konyha sem, bármennyire is tudja mindenki, hogy Mumu a piros színeket szereti.

folyt.köv.

Az óvodai beszámoló még mindig várat magára... Sajnos már olyan hosszú lenne, mint egy rövidebb könyv, viszont a hétvégén ismét gyerekvasutaztunk! Ez már magában is nagy öröm, beleértve az odautat a 61-es villamossal, és persze vissza a fogassal, ám most olyan nagy szerencsénk volt, hogy egy igazi gőzössel mentünk!!! Azon kívül, hogy majd megfulladtunk a kocsiban, nagyon nagy élmény volt!

Most már biztos, hogy ha elég nagy lesz a Mumu gyerekvasutas lesz. Tuti.

a Nina szabadságon van, akkor nekem jó napot kívánok.

- Nina, holnap menjünk el a Stellával Bánkra!

- Bánkra? Miért? Az nagyon messze van.

- Nem. Menjünk el Szolvákiába!

- Szlovákiába? Mit szeretnél ott csinálni?

- Egész éjjel ott táncolnék, és éjjel mennék haza onnan.

,,

Én nem tudom, mi történt az én gyerekemmel az elmúlt napokban, osztogatjuk otthon a piros pontokat.

1. KAKI a bilibe. Persze első hallásra nem olyan nagy kunszt 3 és fél évesen, viszont még itt a blogban nem írtam a mi kakiproblémánkról, annak ismeretében ez a fejlemény egy nagyon, de nagyon fontos lépés. Tavaly, azaz 2009 nyarán kezdte Mumu elhagyni a pelust, semmi gond nem volt, viszonylag gyorsan éjjel is leszoktunk a pelenkáról, am kakilni nem volt hajlandó, csak a pelusba. Nem keresem a felelőst, viszont az történt, hogy a kis muki nem szólt, hogy kakilni kell, adjátok rám a pelust, hanem visszatartotta, és az ennek eredménye az lett, hogy szépen kitágult a vastagbele, innentől kezdve persze technikai problémák adódtak. Többször jártunk dokinál, szerencsére kiderült, hogy semmi szervi baj, bár először ijesztgettek műtéttel is! Nagyon sok mindent kipróbáltunk, teák, gyógyszerek, hashajtók, de több, mint egy éven keresztül 3-4-5 naponta volt csak kaki, és az is iszonyatos kínok közepette. Na, nem részletezem, de úgy néz ki, megoldódni látszik a dolog. Bár 10 szem gumicukromba került az első, de megvan! Aztán Mumu és anyukája, aki nagyon büszke volt, kiöntötték a kakit a wc-be, és azt kiabálták: Viszlát kaki, irány a tenger!

2. Doktor bácsi. Mumukám a doktor bácsi szó hallatán eddig kb. 1 percen belül sokkot kapott. Szerencsére nem kellett eddig gyakran oda menni, de már a sarkon elkezdte az üvöltést, és egészen addig, amíg ki nem jöttünk bömbölt. Na, tegnap el kellett menni, mert az oviba szükséges az orvosi igazolás, hogy nem beteg. Napok óta mondtam neki, hogy hétfőn megyünk a doktor bácsihoz, nem vagy beteg, nem fog megvizsgálni, csak ad egy papírt, ami az oviba kell. Szegénykém nagyon félt, láttam rajta. 10x visszakérdezett, hogy miért, mit fog csinálni stb. Háromnegyed óra várakozás után bejutottunk. A gyerekem hangosan és érthetően köszönt (!!) és odament a doktor bácsihoz, majd elmondta neki, hogy tujadonképpen ő a Gaji utcában lakik az Ági nénivel. Dolgunk végeztével pedig azt mondta: köszönöm, viszonlátásra.

3. Himbilimbi. Na, ez sem volt egy egyszerű dolog. Egyszer nagyon csúnyán begyulladt (húzogassuk vagy ne???), azóta húzogatjuk, de én ennek Nina nagyon nem örülök... Szóval először ketten kellett csinálni az apjával, egyik lefogja a másik gyorsan megcsinálja, aztán ahogy teltek-múltak a hetek-hónapok, ha nem is tetszett a dolog, azért megtudtam mosni. Egyikünknek sem voltak ezek a legkellemesebb percei... De. Szombaton egyedül ült a kádban, bementem hozzá, éppen hátrahúzta, és azt mondta: Nina, látom a makkot! Na, azóta ez már napi rutinná vált, és büszkén intézi magának!!!

Az új kedvenc. Szerintetek a 2. mese után mi volt az első mondat?

Egy forintért megmondom.

Ennyi.

Nina a legszebb. Csak a Ninát szeretem. Nina mondja meg. Majd a Nina. Ninával megyek. Ninától kérem. Nina. Nina. Nina.

Tegnap este megint közöttünk aludt el, és a sötétben láttam, hogy néz engem. Na de gyerekek, azt a szerelmes nézést, így csak egy kisfiú rajonghat az anyukájáért. Elalvás előtt simogatja az arcom, átkarol, mint a nagyok, és puszilgat. Kell ennél több? Tudom, hogy ez nem tart örökké, de valami csodálatos érzés. (Na jó, néha azért fárasztó is...)

- Mumu, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

Csönd.

- De mégis, mivel szeretnél foglalkozni?

Csönd.

- Villamosvezető, vagy mint Nina, irodában dolgozni?

- Én írni fogok!

Ági néni egy fantom. Mumu azt mondja, Ági néni a barátja, a Gaji (??) utcában lakik, és gyakran beszélgetnek telefonon. Fogja a régi mobilomat, bevonul a szobájába, és telefonál. Ha megkérdezem, kivel beszél, azt mondja, Ági nénivel. Esténként pakol, és mondja, hogy akkor megy haza Ági nénihez a Gaji utcába. Ági néni szép lassan családtag lett... ismeri valaki talán?

Úgy gondolom, külön említést kell tennünk Mumu térképmániájáról. Már hónapok óta imádja a térképeket, főleg a várostérképeket, ahol fel vannak tüntetve a villamos-, busz-, és metróhálózatok. Itt köszönném meg B. Balázsnak azt a Magyarország térképet, amit már rongyosra "olvasott". Ha metrózunk, akkor a metróban kell nézni, ha megyünk valahová, akkor előtte vagy utána lecsekkoljuk, hol is voltunk. Na, most ott tartunk, hogy Mumu átment térkép rajzolóba. Mivel mindig engem rajzoltat, tegnap mondtam neki, hogy rajzoljon nekem most ő valamit, amit be tudok vinni a dolgozóba. Kiküldött a szobából, majd nemsokára elkészült a mű: Kék vonalak kacskaringóznak, néhol keresztezik egymást. De hát mi ez, kérdezem? 109 és 109A. Hát ez kedves. Ma nem leszek rest, és lefotózom. Amúgy kezd profi lenni a dolog, mert a 4-6-os vonalát egész élethűen megörökítette, majd egy kék vonalat keresztbehúzott. Először nem értettem, de aztán felvilágosított: Nina, az a Duna.

Ezzel kelünk, ezzel fekszünk, most térképpel alszik, reggel pedig az első mondat: Nina, nézzük meg MI HOGY MEGY. Vicces, de szerintem bárhonnan hazatalálna a városból, jobban vágja például az átszállási lehetőségeket, mint mi. Gondolkodom, hogy beprotezsálom itt a dolgozóban a Térképtárba, mint junior gyakornok.

- Mumu, ne nyútjsd ki a nyelved!

- Csak szellőztetem.

Bementek az apjával az oviba fizetni. (Majd ezt is elmesélem egy másikban).

- Mumu, jó lesz majd oviba járni? (Apa)

- Az ovi rosszabb, mint a hajmosás... (Mumu)