Egy héten belül másodszor rossz a liftünk. Időnként megáll a negyedik és az ötödik között, meg kell nyomni még egyszer, és megy tovább. De mostanában nem akar továbbmenni. A múlt hét után nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan még egyszer elromlik. Tegnap mikor mentünk a doktorbácsihoz, megállt megint, és nem ment tovább. Mumu úgy megijedt, hogy ma már nem is mert beszállni. Hazafelé pedig már ki volt írva, hogy nem működik. Attól félek, hogy ezentúl nehéz lesz rábeszélni még akkor is, ha már jó lesz igazán. Én is félek, de a hetedik sajnos a hetedik marad, szatyrokkal és beteg gyerekkel pedig ez csak hatványozódik.

Péntek óta nem vagyunk a helyzet magaslatán: pénteken náthával jöttünk haza az oviból, hát ez van, semmi komoly, sebaj, és szombaton reggel elindultunk Gödre. Hát, a felüljáróig sikerült eljutni a Váci úton, majdnem a tetejéig. Rémes volt, tönkrement a kuplung, majdnem másfél órát vártunk az autómentőre, mert először csak egy sima szerelőkocsi jött ki, hiába mondtam, hogy nem tudok váltani, nem tudom sebességbe rakni. Na mindegy, kemény volt, Ipi végig parázott, hogy belénk fognak hátulról rohanni (annyira ideges voltam, hogy a háromszöget széttörtem kirakás közben...), és nem mertünk kiszállni sem sem. Mumu közben térdelve nézte a forgalmat, gyártotta az elméleteit hogy mi baja van a kocsinak. Szóval megjött a trailer, nagyon klassz volt, minden 4 éves kisfiút elkápráztat szerintem, hogy ilyennel mehet! Hát ezek vannak, persze Mumu náthájának ez jót tett, így nem is mentünk oviba a hét elején.

Azóta itthon nyűglődünk, tökéletesítettük a papírcombinót és szerencsére az orrfújó-technikát is...

Mivel mész haza?

(Oké, akkor már mindent tudok rólad, amit tudni akartam)

Mindenki nagy örömére beköszöntött a tavasz. Minket ez több okból is lázba hozott. Először is azért, mert aktívabban tudjuk látogatni a játszótereket, másodszor pedig, mert végre élvezni tudjuk szép nagy erkélyünket.

Persze a tavasz beköszönte nemcsak a nagyoknál hoz gyakran szerelmet, hanem a kicsiknél is. Akkor most szeretném bejelenteni, hogy Anna sajnos a te jegyed a másik osztályra szól... Új szerelem a láthatáron, Johanna. Persze ennek is voltak már előjelei, (farsangkor mindketten katicabogarak voltak) de azóta izzik a levegő a Fillér utcában. Sőt, már randi is volt, ovi után a majorban... természetesen szülői kísérettel, de nagyon romantikus volt. Johika szülei elmondása szerint egész hétvégén Brunot emlegeti, egyszer el is akart indulni a Deák térre, hogy majd ő megkeresi a Bruno házát... Bruno egy kicsit túl cool a történetben, csöndben hagyja, hogy Johika puszilgassa, ölelgesse (bár azért tetszik neki, látom én). Az Erzsébet téren van egy oszlop, amire a szerelmesek lakatot tesznek (mint Pécsen, csak kevesebb). Másodszor mentünk arra, mikor megkérdezte a Mumu tőlem, hogy mikor lesz itt olyan lakat, hogy Johi és Bruno?

Az erkélyünk kezd egyre szebb lenni, vettünk bútorokat, növényeket. Egyik este mikor már sötét lett, pizsiben, pokróccal körbetekerve kimentünk romantikázni. Begyújtottuk a mécseseket, leültünk a székre. De Nina, mi az, hogy romantikázni??? Mumukám, nézzük a csillagokat. Szóval gyertyafénynél néztük az eget, a repülőket, a kivilágított Bazilikát és Mumukám el volt varázsolva. Látom én, hogy ez az esti program kihagyhatatlan része lesz.

Ül a fürdőkádban. Nina, te menj ki innen, a te jegyed a másik osztályra szól.

vagy

Nina, menj ki, te a másik csoportba tartozol.

Ipinek új munkahelye van.

Az első pár nap után azt kérdezte Mumu: milyen munkahely az, hogy Ipi világosban megy oda?

Ezen kívül eddig nem igazán érdeklődött a téma iránt.

De. Tegnap egész nap csavarogtunk a városban, és spontán kitaláltuk, hogy bemegyünk Ipihez egy almalére. Mire odaértünk, már nagyon fáradtak voltunk, de Mumu teljesen beindult, mikor rájött, hol is vagyunk tulajdonképpen. Nina, akkor itt Ipi a pincér, ő fogja megkérdezni, hogy mit kérek inni? Pár perc után persze elő is bújt belőle a pincérvér, mert már úgy rohangált az apja után asztaltól asztalig, mint a nagyok. Nem sokkal később pedig berohant a pultba, megállt a sörcsapnál, és megkérdezte, Nina, kérsz egy sört? Ennyi.

Ipikém, innen üzenem, ha elúsznátok a melóban, vagy egy tuti beugrósom.

Amúgy még otthon is ez volt a téma. De Nina, Ipi egész éjjel viszi a néniknek meg a bácsiknak az üdítőt és a sütikét? Háátt, mondom, majdnem.

Végre eljött a tavasz!!! Nagyon vártuk már mi is!

Pénteken ovi után elmentünk nosztalgiázni a Majorba. Szupi volt, képek sajnos nem készültek, de nagyot játszottunk!

Vasárnap pedig moziban voltunk! Sajnos Ipi nem tudott velünk jönni, de majd legközelebb. Mumuka nagyon rá volt persze izgulva a mozira, 6-kor keltünk, hiába mondtam, hogy aludjunk nagyot... A Puskinba mentünk, Bogyó és Babóca volt a műsor. Nagyon nagy cukiság volt az egész! Mumu jól érezte magát, és mint a nagyok, úgy ült a székén végig, és nézte a rajzfilmet.

Lázas izgalommal várjuk a pénztár nyitását...

Mozi után elmentünk az új törzshelyünkre habos süteményért:

Nem kellett könyörögni, hogy csak egy falatot légyszíves!!

Továbbá sokat voltunk levegőn, játszótéren, sétálni, fagyizni, motorozni stb stb.

Mostanában így kezdődik minden második mondat. Bemegy a szobájába, leül egy könyvvel az ágyára, és mikor fél óra múlva benézek, mi ez a csönd, ezt kapom: Nina, komolyan mondom, menjél ki. Ja, és a wc-n ugyanez.

Nina, az nagyon unalmas lenne, ha holnap is ezt vacsoráznánk?

Na, hát múlt héten behívtak az óvónénik fogadóórára. Izgatottan vártam, mégis mi lehet majd a téma. Úgy kezdték, hogy észrevettem-e valamit a Bruno viselkedésén az elmúlt két hétben. Mondom nem, otthon mostanában kifejezetten jól viselkedik, megszokta az új lakást, környezetet stb. Merthogy a Bruno magában egy nagyon kedves aranyos kisfiú, de nagyon könnyen bele lehet vinni a rosszba, és ha az a kisfiú mondjuk ütöget, akkor az én gyermekem is rákezd. Hááát, válaszoltam, erről tényleg nem igazán tudok mit mondani. Ilyen problémánk otthon nincsen szerencsére, bár tudom, hogy nagyon könnyen befolyásolható a Bruno, de tőlem most azért nem kaphat ki mert utánozta x-et az oviban, aki rosszalkodott. Kérdeztem, mégis mit tudok csinálni? Hát például olvassak olyan meséket, amikben a jóról és a rosszról van szó.

Hát, az elmúlt pár napban sokat gondolkodtam azon, hogy mit tud egy szülő tenni? Persze, nagyon fontos az, hogy mit hoztál magaddal otthonról, de ez az első olyan szituáció, hogy nem tudok mit tenni. És ez csak a kezdet! Előre rosszul vagyok attól, ha arra gondolok, mi lesz később, mondjuk az iskolában, amikor az én szavam már nem biztos, hogy mérvadó.

Így a hétvégén jó sokat beszélgettünk a témáról, a végén egész megnyílt, és érezhetően a maga véleményét mondta el, mennyire csúnya ha x vagy y ezt vagy azt csinálja. Tegnap pedig délután magától azt mesélte el, hogy x és y alváskor rosszalkodtak és aztán köpködtek.(!!!! Négyévesek, és nem először hallom ezt) És te mit csináltál közben, kérdeztem. Semmit, de nem hagyták a gyerekeket aludni.

Mégsem gondolom, hogy ez ennyire egyszerű lenne...

Korábban már írtam Ági néniről és Kukorica Jánosról. De Ági néni és Kukorica János még mindig van, sőt, köztünk, velünk élnek. Legyen szó bármiről, de tényleg bármiről, Mumu biztosan hozzáteszi, hogy Ági néninél a Gaji utcában nem így van, hanem úgy, Kukorica Jánost rendszeresen felhívja telefonon, oviból hazafelé kijelenti, hogy most csak felugrik a Rumbachba, mert ma ő az Gajiban alszik. Volt egy rövid idő, amikor minden este meg kellett terítenünk Jánosnak is vacsorára, mert bármelyik pillanatban betoppanhat :)

Az életkoruk körül is van egy kis zavar, mert egyik nap Ági néni még nyugdíjas, másnap már ő is a könyvtárban dolgozik, de volt már ovis is nemrég. Ugyanez a Jánossal, aki néha már nagyon öreg, máskor ugyanabba az oviba jár, mint a Mumu, csak másik csoportba.

Kicsit úgy érzem, kihasználják kicsi fiamat, mert eldug nekik dolgokat, és a kis kincseit mindig el akarja vinni a Gajiba, mert ott pont arra van szükség. Ha veszünk tejet, vajat akármit, már vinné is, hogy Ági néninek ezt most el kell vigye. Úgy kell mindent visszacsempésszünk. Arra is volt már példa, hogy Ági néninek az étkezési jegyemre, bérletemre, pénzemre fájt a foga.

Pár hete az HBO videótárban műsoron volt a Puskás-film. Belenéztünk, és megkerestük benne a papát. Nagyon furi volt, mert ahogy feltűnt a képernyőn, Mumu tekintete a képernyőre szegeződött, és tágra nyílt szemekkel nézte. Érdekes, mert egy kicsit zavarba is jött, kérdeztem, ki az a képen stb. de nem nagyon akart válaszolni. Pár perc múlva azt mondta:

Az lenne a jó, ha a konyhába úgy lehetne bemenni, mint régen, idejönnénk, és aki az előbb a tévében volt, ott lenne a konyhában.

Remélem, ezt a papa is meghallotta.

Nem lehet megunni úgy látszik, soha de soha... Titkos útvonalak, vonatok, követjük a HÉV vonalát, a vonatokat, mindent... Szerencsére tágul az érdeklődése, már nemcsak Budapest és annak tömegközlekedése érdekli. Legnagyobb meglepetésemre simán odalapoz Gödöllőhöz, és megmutatja, hol dolgozik Ági mama. (Amúgy milyen jó, mert ott van a HÉV végállomása is, meg a vonat is megáll, Nina, és át lehet szállni:) Figyelitek, hány térkép van az asztalon???

Tegnap Hahó öcsi volt a tv-ben.

Na, azt hittük Ipivel, hogy rosszul látunk, Balog Öcsi és Mumu mintha egy és ugyanazon személy lenne. Piros színek, vonatok, haj, viselkedés, minden.

Ültünk ott hárman, és csak néztünk, néztünk, néztünk... Nagyon vicces, de ne mondja senki, hogy nincs benne valami! (Na jó, Mumuka nem ilyen husi-musi...)

Nem különösebben bírom az ilyeneket, de kár lenne kihagyni, már csak az arckifejezés miatt is:

Pénteken elmentünk kocsmázni. Mumu amúgy is imád kocsmázni, de eddig főleg a nyári, szabadtéri helyekben gondolkodtunk. Viszont most. Ipi zenélt a Csendesben, és nem hagyhattuk ki az alkalmat.

Ma reggel farsang volt az oviban. Hosszas (na jó, nem is) előkészület előzte meg a nagy napot. Ipivel sokat tanakodtunk, mi legyen a Mumu, és úgy döntöttünk, katicabogár lesz. (egyszerű és olcsó). Mumuka sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy ő már pedig vezető bácsi lesz, de az annyira antikreatív, hogy ilyet nem engedhetünk meg magunknak. Szóba jött még továbbá a villamosjegy, de talán majd jövőre elsütjük, ha még tart a BKV-láz. Szóval a Mémától karácsonyra kapott katicabogár ülőkére a Nina varrt két gumit, vettünk egy jó kis fityegős hajpántot, és kész a jelmez.

Sajnos a tegnapi főpróba kapásból elmaradt, Mumu nem volt hajlandó felpróbálni a katicát a hátára, így ma reggel derült csak ki, hogy nem lett volna rossz még egy keresztpántot rávarrni... ez van, így is tuti.

Az oviban reggel fél 8-tól ment az őrület, a lányok üdítőt hoztak, a fiúk aprósüteményt. Mi olyan Pilótát vittünk, amit Nina szét lehet szedni és ki lehet nyalogatni a csokit. Meg is ette szeritem az összeset fél 9-re.

A gyerekek cukik voltak, majdnem az összes kislány hercegnő lett, pörögtek-forogtak egyfolytában. Volt egy pár tűzoltó, Shrek, gomba. Ja és Johika, aki tegnap amúgy öltözéskor odajött a Brunohoz, átöltelte és azt mondta neki "nagyon szeretlek" és csak ölelte, öltelte, Bruno közben zavartan nézett erre-arra, szóval Johika szintén katicabogár lett. Szerintem ez egy jó ok lesz Johikának, hogy közelebb kerüljön Mumuhoz...

Képek:

Ferikém ezúton is köszönöm, hogy megtanítottad a gyerekemnek, hogy Nyerő Pista, nemcsak azzal van a baj, hogy non stop kártyázunk, néha már reggel negyed 7-kor lenyomunk 1-1 partit, mégcsak nem is az a baj, hogy valahogy én soha nem nyerek, viszont a Mumu minden parti után ugrálva elkezdi kiabálni, torka szakadtából, hogy "Nyerő Pista vagyok, Nyerő Pista vagyok!" Ez lehet, hogy vicces, de a kétszázadik után már senkinek nem lenne az. :))))

Siófokon jártunk a hétvégén, pihenés céljából, kivételesen Mumu is jött velünk, így a pihenés elmaradt ... de Mumu nagyon, nagyon jól érezte magát. A wellness részleget azért még mindig megúsztuk egy szál vizes haj nélkül, nem tudom, hogy lehet úgy órákon keresztül pancsolni, hogy ne legyen vizes a hajad, de neki sikerült. Sokat sétáltunk a kihalt Siófokon, szerencsére be volt fagyva a Balaton, azt hiszem, az volt a legnagyobb élmény. Annyiszor esett el direkt a jégen, hogy már nekünk fájt, és közben azt kiabálta, hogy "seggen csúszik az igazgató!"

Amúgy, mikor megkérdeztem, mi tetszett a legjobban Siófokon, először azt mondta, hogy a vonat (persze most vittük a kocsit vizsgázni, de valakinek ez öröm), másodszor pedig már a liftek nyertek (4 lift volt a hotelben, lehetett válogatni).

Vasárnap este mondtam, hogy korán le kell feküdni, mert holnap ovi, korán kelünk stb. Mumu azt mondta erre, hogy ő már most nagyon fáradt, nem fog reggel egyáltalán felkelni. "Nina, azt találtam ki, hogy a SZTIFTragasztóval bekenem a lepedőt, este belefekszem, és reggel nem tudsz felkelteni" :)

Saját magam csapdájába estem: a tavalyi BKV nyílt napon kaptunk egy papírmakett 59-es villamost, ami nagyon sokáig kedvenc volt. Amikor a szegény papírvillamos végleg feladta, mit tesz a lelkiismeretes anyuka? Keres az interneten kinyomtatható papírmakett járműveket, és hazaviszi a kisfiának, aki teljesen megőrül a közlekedési eszközöktől. Na, másnap újabb villamosokat nyomtat, aztán jönnek a buszok, teherautók, vonatok, metrók stb. Most ott tartunk, hogy reggel kiválasztja, délután melyiket rakjuk össze, délután a papírral az ajtóban vár, és addig semmit nem tudok csinálni, amíg el nem készül egy újabb mű. Amúgy teljesen profi lettem a papírmakett vágásban, ragasztásban, mondjuk a 8 részből álló Combino villamos egy kicsit kiborított, de bevallom, néha én is élvezem. Sajnos nem túl hosszú életűek a járgányok, de sebaj, vagy megy a kukába, vagy elviszi Mumu söfőr a Nina szerelőműhelybe, aki újraragasztja:)

És az első számú alapszabály, hogy minden este be kell vinni a szerelvényeket a kocsiszínbe:)

A maketteket a http://www.freeweb.hu/papirmakett/ oldalon találtam, millió köszönet érte Tibold Tamásnak!!!

Nem terveztem mára blogolást, de az én kisfiam olyan, de olyan, de annyira ügyesen aludt el tegnap, hogy meg kell örökítsem az utókornak.

... Anna és Peti..., 10 perc hátsimi..., akkor én most megyek. Nina, ugye visszajössz? Hát persze, de csak ha elaludtál. Altasd el a macit is. Jó. Kimentem. Elszívtam egy cigit, csönd. Még öt perc, és még mindig csönd. Nézünk egymásra Ipivel, semmi. Mumu meg bent szuszog...

Azt hittem ez, legalább 2 hetes projekt lesz, ahhoz képest 4 nap volt.

Na, befejeztem az alvásos sztorizást, jövő héten az új hobbinkkal jelentkezem. Nem lövöm le a poént, remélem, nem hagyom majd otthon az adatkábelt:) Kisfiús anyukák figyeljetek!

Ezúton üzenem minden kedves szülőnek, akinek a gyereke nem akar egyedül a saját ágyában aludni, hogy igenis vagy remény és fény az alagút végén :)

Az első éjszaka ugye rettenetes volt, 3 és fél óra küzdelem, a második már lájtosabb, kb. 2 óra, viszont a 3., a tegnapi nem egészen egy óra alatt lezajlott, és mi nyertünk!

Persze ment a bepróbálkozás, volt kis sírás, de egyszer csak csönd lett, és nagyon jó volt!

Az az igazság, hogy kicsit sajnáljuk is, de Ipi tegnap megmondta a nagy igazságot: Mumuka rájött, hogy veszített, ebből ő már jól nem jön ki, és az most már mindig így lesz. Persze szomorú egy kicsit, viszont reggel nagyon nagyon megdícsértem, és ettől nagyon nagyon büszke volt magára. Szemétség vagy nem szemétség, de bejött az a duma, hogy akkor jövök be hozzád, ha szépen alszol. És mi volt ma reggel az első kérdés: Nina, bejöttél hozzám mikor elaludtam?

Csodálatos esténk volt tegnap, nem tudom minek köszönhetően, talán a teliholdnak, de megosztom veletek:)

Már délután úgy jött haza az oviból, hogy nem aludt délben. Ilyen még nem volt, de semmi baj, majd korán vacsi, fürdés, aztán legalább korán alvás. Gondoltam én, kis buta.

19 óra után ágyban voltunk, mese 20 perc, villanyoltás. Eltelik 30 perc, szuszog, felállok. Nina hova mész. Ja, sehova. Visszaülök, lábsimi, újabb 30 perc, semmi. Kimentem egy cigire, Nina ne menj ki. Kisebb sírás. Utánam akart jönni, mondtam neki, ha nem sírsz, visszajövök.  Persze közben a dumák, Nina nézd milyen szépen alszom, Nina maradj velem, nem tudok egyedül aludni. De 21 óra után kezdtem elveszteni a türelmem, először tőlem kapott ki, aztán az apjától is, de nem számított. 21:20-kor úgy jött ki az apja a szobájából, hogy egy hangot nem akarok hallani. Na, volt is 20 perc csönd, mint kiderült, állt az ajtó mögött, és nézett ki a kulcslyukon. Ekkor kezdtük előről. Persze akkor eldöntöttük, hogy semmi esetre sem alhat ma nálunk, kemények leszünk. Hát hatalmas dráma zajlott le, szerintem az összes szomszéd azt hitte, hogy kínozzuk szegény gyereket, de a helyzet nem javult. Közben folyamat ki-be-ki-be, sírás-abbahagy-sírás. A végén századszorra is ráparancsolt az apja, hogy nem jöhet ki a szobájából, és egy hangot nem akarunk hallani, nem is jött ki, hanem az ajtóból kiabált ki kétségbeesetten: Ninát szeretném kérni, Ninát szeretném kérni, Nina szeretlek, Nina nagyon szeretlek, Nina gyere be. Na, ez volt az a pont, amikor egyszerre sírtam és nevettem. 22:20-kor pedig láss csodát: csönd.

Három és fél óra. Ma folytatjuk. Kardkikard.

Ha már nagyfiú, dizájnt váltottam. (1 kattintás, nem volt nehéz)

A nagyfiú elemmel működik, reggel magától bekapcsolódik, és egészen estig, amíg le nem merül, csak beszél, beszél, beszél és csak mondja, mondja, mondja. Már egyszer említettem, hogy olyan felmenőkkel, mint Ági mama, Méma és jómagam, gondoltam, hogy nem lesz egy csöndes, visszahúzódó gyerekem, de hogy ennyit járjon a szája. Egész nap hallgatom a "Nina, képzeld... a ..." nagyon cuki, bár este, ha nagy nehezen elalszik, élvezzük a csöndet. (Amúgy álmában is beszél...)

Az ovis lelkesedés picit alább hagyott sajnos az utóbbi időben. Lehet, hogy a karácsonyi két hetes szünet miatt van, de minden reggel úgy jövök el az oviból, hogy sír. Nagyon rossz. Persze 10 perc múlva már valószínűleg semmi baja, de nem tudom, mi történt. Lehet, hogy az a baj, hogy Anna kerek perec kijelentette, hogy már nem szereti. Mondjuk Mumu azt mondta, nem baj, nem zavarja, de akkor is.

Várjuk már a dackorszak végét is nagyon Ipivel. (Ipi=Apa). Ha azt mondom, hogy ne viselkedj csúnyán, azt válaszolja, erről ő nem tehet, már így született. Ha azt mondom, szégyeld magad, akkor kijelenti, hogy nem. Az oviban a legjobb kisfiú, otthon pedig minden kijön belőle, ami napközben beszorul.

Az alvás ismét problémás lett sajnos. Reggel 6:15-kor keltem, 7:00 indulás, szerintem ebéd után alszik, mint a nagykönyvben 15:00-ig. Otthon viszont este nem. 20:00-kor bevonulunk, Anna és Peti  (már kívülről tudom), lámpaoltás, és semmi. Várunk, várunk, időnként bepróbálkozik, hogy éhes, szomjas, pisilni stb. Újabb fél óra, aztán megkérdezi, hogy Nina akkor én most szépen alszom ?!?! Sajnos az esetek döntő többségében fél 10-re megunom, és átküldöm a mi ágyunkba, és úgy alszunk el, hogy Ipi és én már régen szunyókálunk, Mumukámnak meg a sötétben be nem áll továbbra sem a szája... Nem tudom, hogy mások hogy oldják ezt meg két gyerekkel mondjuk...

Amiben viszont nagyon előrehaladtunk, az az informatika. Gondolom, nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy a háromévesek kezelik a távirányítót, berakják maguknak a DVD-t, vagy éppen telefonálnak. Na, Mumuka a touchpad-et kiválóan kezeli, kinyit, becsuk oldalakat, ha a gmail-re megy, akkor szól az apjának, "Ipi, megnézem az emailjeidet", ha az én webmailemet, akkor nekem szól. A múltkor nemcsak kinyitott egy mailt, hanem már ment is a reply-re. Jelszó beírása hotmailnél = pöttyös íróka, ez a legjobb, szegénykém, sokat küzdött a facebookkal, de aztán rájött, hogy egyszerűbb, ha maga regisztrál, ÉS TÉNYLEG:)

Ígérem, aktívabb leszek a jövőben:)