Így mentünk ma oviba. Háztól házig. Haza is így megyünk. Problem?

Mostanában többször rá kell szólni Mumura, nem igazán tudja, (illetve nagyon jól tudja, csak titkolja) hol a határ. Legyen szó bármiről, ő biztos, hogy ellenkezik, jobban tudja, leáll vitatkozni... kemény, ezt majd mi lemeccseljük Ipivel, viszont a reakciója nagyon cuki egy-egy kikapás (bajusz-összeakasztás) után.

Megmondalak a Zsuzsa néninek. Megmondalak a Patriknak és a Fedornak, és nem fognak hozzád szólni. Megmondalak az Ági néninek, Kukorica Jánosnak, megmondalak még a másik Mumunak is, és nem állnak veled soha többet szóba!!!! (Mindezt úgy kell elképzelni, hogy először még kiabál, neki áll feljebb, aztán a kiabálás felénél legörbül a szája, a végén pedig már sír...)

A másik, mikor Ipi beparancsolja a szobájába gondolkodni, ül az ágyon, sírdogál, 20 perc múlva bemegyek, kerek szemekkel néz rám. Nina,  elgondolkodtam, nagyon szeretlek, megsimogathatlak, adhatok egy puszit?

Annyira kis sunyi róka, kitől örökölte ezt???

Most vettem észre, hogy 3 kép lemaradt a pénteki szórásból: jobb későn, mint soha...

Nézegessétek:

- Nina, berakjak egy CD-t?

- Persze.

(Furcsán néztem, mert CD-lejátszónk nincs is, mindegy.)

Bemegy a szobájába, elővesz egy CD-t a polcról (agyonkarcolódott, ezer éves), kiveszi a tokból, szekrényajtó kinyit, CD-t szekrénybe berak, ajtó becsuk és telitorokból rákezd olyan dalokra, hogy hűha... Remélem, egyszer sikerül felvegyem, mert nagy sikert aratna. Teljesen kitalált, értelmetlen szövegek sajátos dallamokon. Szörnyű, de vicces. Egy CD egy szám, de ha vége, megkérdezi:

- Nina, rakjak be egy másik CD-t?

Addig is, míg mindent pótolok!

- Nina, te szoktál puszilkodni az Ipivel, amikor én alszom?

- Igen, szoktam.

- Hát ennek én nagyon nem örülök.

!!!

Bár egy újabb "pokoli történet", ahogy Mumukám mondaná, de már az elején elmondom, hogy happy end lesz a vége.

Tegnap este fél hétkor beszélek az anyuval telefonon, mondom neki, hogy le kell rakjam, mert fő a tészta, ránézek a Mumura, aki jön felém, és egy mozdulattal berak egy követ az orrába. Rákiabáltam, hogy Mumu, gyorsan vedd ki az nagyon veszélyes, de a következő pillanatban már el is tűnt a kő... Na, Nina erre teljes pánikba esett, fújjad, fújjad, persze semmi. Közben Mumu ordít természetesen. Felhívtam a gyerekorvost, Heim Pál ügyelet. (Nem mondom, hogy túl kiegyensúlyozott voltam a telefonban... de erre most nem térek ki.) Szerencsére az üvöltéstől, sírástól megindult a nyál- és takonytermelés, és az utolsó pillanatban indulás előtt ki tudta fújni. (Nem is volt olyan pici kő, nem tudott szerintem teljesen lecsúszni.) Mindenesetre minden jó, ha jó a vége, de annyira megijedtünk, hogy soha még egyszer ilyet. Még egy óra múlva is remegett a lábam, és egész éjjel rémálmaim voltak...

Amúgy elegem van a kövekből, száműzöm az összeset. Az oviban gyűjtik az udvaron, és a zsebében hordja haza. Szóltam reggel az oviban is, tudjanak róla, hát kiderült, hogy már más gyereknek is volt hasonló problémája a múlt héten...

Utolsó mondat ehhez a sztorihoz: ez velem is előfordult, nem tudom, hogy hány éves voltam, de én babot dugtam az orromba, sőt, mind a kettőbe, na, azt orvos vette ki.

Múlt héten évzáró ünnepség volt az oviban. Ismét hatalmas nagy cukiság volt az egész, énekeltek, verset mondtak a gyerekek, nagyon készültek, megzabálom mindet. Sikerült olyan jó helyre üljek, hogy az egyik kislány anyukájának okostelefon kijelzőjén végig láthattam a saját gyermekem. (Jó, néha felálltam egyet-egyet fényképezni...)

Itt hangzik el az a rész, hogy

" a gazdaasszony, haragjában ... "

A következő képek a fürdőkádban készültek, szarvacskákat kellett gyártani hajmosás közben, mert az Anna és Petiben is szarvacskákat csinál anya a gyerekeknek. Sebaj, legalább nem volt (akkora) ordítás, mint szokott. (És van egy pár olyan kép, amin vizes a gyerek haja, és közben mosolyog...)

Nina, képzeld, ma olyat játszottunk Andikával az oviban, hogy a Kingához megyünk a sárga metróval a Vörösmarty utcáig!

(Biztos, hogy Andika is örült ennek?)

Ja. Andika a negyedik a sorban. Réka, Anna, Johanna után most Andika a szerelem! De úgy néz ki, hogy legalább ő partner az utazásban, így gondolkodhatunk hosszú távon.

Tegnap: (én nem voltam otthon, elmondás alapján):

Ipi, én ezért szeretek a narancssárga szappannal kezet mosni, és nem az enyémmel, mert ennek olyan finom illata van, mindig a Ninára gondolok közben!

Mi ez, ha nem szerelem???

Amúgy a legújabb nevem: "asszonykám" :)

Sajnos ez a fránya videó nem akar úgy állni, ahogy én azt szeretném... nem baj, a tartalom a lényeg. Ja, és az orra alatt az a fehér természetesen vaj!

Csak egy picit, de le kellett vágni Mumu haját, mert szegényke izzad éjjel nappal... Nem egyszerű feladat, de azt találtam ki, először levághatja Mumu egyedül a fűfej fű haját, és utána jövök én. Az eredmény nem igazán látványos, de megörökítettem:

Pupika, még egyszer köszi a fűfejet, nagyon szeretjük, csodás érzés volt a levágott fűszálakat összeszedni a szőnyegről:)

Problémák vannak az evéssel. Nem most kezdődött, de már el sem tudom képzelni, mikor babaként meg kellett mutatni neki az üres tányért, mert nem hitte el, hogy elfogyott. Szép lassan olyan válogatós lett, hogy mostanra kb. semmit nem szeret. Ja de, Nina a szilvásgombócot nagyon szeretem, meg a rántott sajtot. Ennyi. Megkérdeztem az oviban, ugyan, eszik-e a gyerek valamit. Azt a választ kaptam, hogy a középmezőnyben van evésileg, ami azért megnyugtatott, hogy akkor biztosan nem fog éhen halni a közeljövőben. Viszont én főzhetek bármit, csinálhatok bármit az nem jó. Nina, az oviban minden finom. Kérte, hogy csináljak paradicsomlevest. Megcsináltam, ránézett, ez nem jó, mert nem rózsaszín, mint az oviban. Többet nem csinálok. Ehetünk finomabbnál finomabb dolgokat, ránéz, és kóstolás nélkül azt mondja, hogy nem szereti. Na, most eljutottunk oda, hogy bünti van. Vagy eszik rendesen, vagy nem kap semmit, csak gyümölcsöt vagy vizet. Amikor ezt közöltem, megsértődött, és azt mondta, hogy meg foglak mondani a Zsuzsa néninek. Jó, mondjál. Tudod mit, Nina, fel is hívom. Hozza a játéktelefonját, tárcsáz, odatartja a füléhez, hallgat. Nem veszi fel. (!) Szóval. Első nap megevett egy negyed kiló cseresznyét és nagy pohár vizet. Tegnap volt a második nap. Kb. ugyanez, talán egy kis paradicsom és sajt mellett. De nem panaszkodik. Hát, nem is tudom, előbb utóbb csak éhes lesz. Zsuzsa néni azt tanácsolta, hogy együnk előtte finomságokat, de azt meg szívtelenségnek tartom. Vagy főzzek felváltva szilvásgombócot és rántott sajtot???

Egy laza srác a térről...

Szombaton Alma koncerten voltunk a Vörösmarty téren. Meglepi volt, Mumu azt hitte, hogy a piacra megyünk kettes villamossal, és jól meglepődött, mikor meglátta a sok kis kollégát a téren. Találkoztunk a tv macival és süsüvel is, kaptunk lufit és persze volt fagyi is.

Vasárnap pedig Gödön voltunk, két új barátot találtunk ott. Sajnos hazahozni nem lehetett őket, (szerintem nem is szívesen jöttek volna), de kb. 200x meghallgathattuk/meghallgathatták a Csigabigagyereki c. örökzöldet. Mumu berakta őket az asztal alá, és nagyon reméli, hogy legközelebb ott várják őt!

Három gondolat tegnapról.

1. Nina, az alsószomszéd egy zokni. (És milyen igaza van, tényleg zokni!)

2. Szépséges Nina királynő. (Ez csak úgy spontán, nem tudom, miért, de beleegyezem.)

3. Vacsoráztunk, Ipi főzött, vacsi után megköszöntem, adtam egy puszit. Na, erre jobbról Mumu ölembe ugrott, elkezdte törölgetni az arcom, "Ipi, ez az én Ninám!" Össze-vissza puszilgatott, még a fejemet is megpróbálta elfordítani, ekkor ránézett az apjára, és azt mondta: "Keress magadnak másik Ninát!"

Kedvenc kocsmánkban...

7. kerület, Deák tér.

Az első eprünk.

Reggel 8 óra, Mumu pizsiben

elfogyasztja az első epret...

Ezt kaptam.

Ez a közepe.

Oviban, meghatott pillanatok:)

Pontosabban Ninák napja.

Lassan már aktualitását veszti, de hiába kezdtem el a múlt héten 3x megírni, egyszerűen nem tudtam befejezni.

Tehát 1.

Szombat délután vettünk egy leandert, de mivel nem volt elég virágföld az átültetéshez, Mumu és Ipi lementek venni. Már amikor hazajöttek, Mumukám azt mondta: Nina, lesz neked meglepetés. Hihihi hahaha, nem baj, gyorsan elfelejtem, gyorsan témát váltottam. Este Mumu jön ki a kádból, azt mondja, Nina, most míg te fürdesz, Ipivel eldugjuk az ajándékodat az ágyam alá. Hát jó. Gondolom megtörtént, de nem is telt el 3 perc, már jön is vissza. Nina, odaraktuk a doboz mellé, azért mondom, ha nem találnád meg. Na de Mumu! Megint kimegy, újabb 3 perc, vissza: Nina, majd én is ehetek a gumicukorból, amit Ipivel vettünk neked? Akkor már nem bírtam ki röhögés nélkül. A vége az lett, hogy vasárnap reggel 6-kor átjött, motorikus mozdulattal lerakta az ágy elé a kis szatyit, lefeküdt mellém, és tovább aludtunk. Ja, és délelőtt majdnem az egész gumicukromat befalta.

2. Ovi

Hát erre is készültünk, hatalmas nagy titkolózások közepette. Annyit tudtam, hogy egyesével kell majd bemenni az anyukáknak, lesz szavalás, és lesz keksz, amit csak én ehetek meg :) Ja, meg még azt is tudtam, hogy sírni fogok. Na, minden bejött. Tehát sorban álltam az anyukákkal (vagyis inkább anukákkal), egyszer csak jött az én kis nyuszifülem, kézen fogott, és bekísért a terembe. Leültem egy fotelbe, kaptam vörös rózsát, egy fényképes kis emléklapot, benne saját készítésű virággal és szívecskével, pilótát, egy szép dalocskát és egy verset. Hatalmas nagy cukiság volt az egész, természetesen alig tudtam megálljt parancsolni az érzéseimnek, de szerintem anyák napján nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen problémákkal küszködik. A legnagyobb cukiság mégis az volt, amikor a vers így kezdődött: "anyukám, anyukám...". Na ekkor jött az első könnycsepp is, de lehet, hogy csak azért, mert olyan fura volt ezt a gyerekem szájából hallani. (Akkor is Nina vagyok és kész. pont.)

Mindjárt töltök fel képeket is.

Mindez természetesen mindenféle evőeszköz nélkül...

Elméláztunk Ipivel a hétvégén, hogy azért a BKV rajongó gyerekek, akárhogy is nézzük, külön ...fajta. Sajnos erre nincs jobb szó, talán még azt tudnám mondani, hogy egy külön kaszt. Megszületik a gyerek, cseperedik szépen, és a kedves szülő észreveszi, hogy a gyerekét a villamosokon, trolikon, metrókon kívül nem igazán érdekli semmi. Az, hogy térképpel kelünk és fekszünk lassan "évek" óta, az egy dolog. Az, hogy a gyereknek az okoz örömöt, hogy különböző útvonalakat talál ki, hogy menjünk haza, hol szálljunk át, az egy másik. A papírvillamosok szintén egy apró napsugár az életünkben.

De. Ami a mi életünket bearanyozza, az a nosztalgiavillamos! Szerencsére viszonylag gyakran szervez ez a nagy múltú vállalat olyan rendezvényeket, amik a mi gyerekeinknek szólnak!

Húsvétkor több ilyen megmozdulás is volt, mi ebből azt a nosztalgiajáratot választottuk, ami a 2-es villamos vonalán közlekedett. Már a Jászain teljesen beindult, szinte futni kellett a 2-es villamoshoz. Szerencsére bent állt már egy, fel is lehetett szállni. Nem tudom, mit érezhet ilyenkor egy BKV fanatikus, de Mumu transzban térdelt a villamoson a Boráros térig, még azt sem hallotta meg, hogy mondunk valamit, vagy kérdezünk. A Boráros téren be akartuk várni a másik UV (milyen kifejézéseket tudok, mi?) villamost, amin egy húsvéti nyuszi is utazott fel s alá, de több, mint egy órát kellett volna rá várni, így "kénytelenek" voltunk az alább látható 1908-as járgánnyal hazamenni. Csak halkan megemlítem, a villamoson nemcsak a dohányzás tilos, hanem a köpködés is. Ki van írva!

Ami a legnagyobb cukiság az egészben, az a sok kis muki, 3-4-5 éves kisfiúk, akik az enyémhez hasonlóan láthatóan teljes átszellemültséggel utaznak ezeken a járatokon, mintha napok óta erre készülnének, és nagyon öröm ez nekik, mint egy legó vagy bármilyen játék.

várjuk a következő nyílt napot, Mumu kívánsága pedig annyi lenne, hogy "mikor lesz már végre a metrón is nyílt nap, hogy be tudjak menni az alagútba?"

Tegnap eljött a nagy nap! Mumu 4 éves lett! Nagyon, nagyon szuper napunk volt, szülinapi fagyizással, tortával, gyertyával, Pupival, Kingával, sok-sok ajándékkal!!!!! (Lego, könyvek, Thomas domino stb stb.)

Mumukám füled érjen bokáig bokáig még egyszer!!!!

Nina, én azt hittem, hogy ma szülinapi torta lesz a reggeli!

Mielőtt elfelejteném, gyorsan megosztom veletek:

Nina, nem működik az egyik orrom!

Ki szenved jobban, ha a gyerek egyszerre gitározik és furulyázik????